A madár

Nagyon melegen süt a nap. Bekucorodik egy bokor árnyékába, és töpreng.

-Hányadik bokrom is ez? A harmadik? Érdekes mindig azt hittem, ha továbbköltözök egy bokorral, majd jobb lesz. Eleinte jobb is volt. Aztán meg ugyanolyan lett. Most akkor megint költözzek? Bár lehet, hogy nekem kell változni, mert a bokor az csak bokor.

A madár

Fekete tollait rázza, mérgesen áll egyik lábáról a másikra. A fiatal holló megkérdezi.
-Mi a baj?
-Egyesek olyan hülyeségeket beszélnek.
-?
-Például, hogy elkerülhetetlen, hogy fájdalmat okozzunk egymásnak.
-?
-Ilyet csak az mond, aki nem átélte, hanem okozza a fájdalmat.

A madár

Gubbaszt a fűben. Sok sok óra telt el. Nem zavarja. Meleg van. Egy hollócsapat telepedik le a közelében. Az egyik nagyon nagyon kíváncsi. Odaugrál a madárhoz.
-Mit csinálsz itt?
-Várom a Mestert.
-Mikor jön?
-Nem tudom.
-De jön?
-Jön.
-Mondta?
-Nem.
-Akkor miért várod?
-Mert készen vagyok. És akkor jön.

A madár

Egy nagy fekete madár topog a tó partján. Tollazata borzas, ütött kopott. Apró fekete szemei aggodalmasan csillognak.
- Olyan régen repültem. Most tudok, vagy nem tudok? Netán próbáljam meg? És, ha nem tudok?
A madár csak topog, és topog, és topog.
Jó a víz mellett, melegen süt a nap, locsognak fecsegnek a hullámok, selymes a fű.
- Na most akkor? Hahó! Sehol egy Mester? Emelgetnem kellene a szárnyaimat.
Nézelődik, forgatja a fejét. Majd tanácstalanul maga alá húzza a lábait.
- Majd később. Talán. Meglátjuk.