Újra

Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már tudtam, hogy többet nem jön.
Az Eset egyébként egy szakács, én meg egy éttermet vezetek. Az ölembe hullott. A tulaj már beleunt, (most már értem miért) és átadta. Mennyi hajcihővel járt az átvétel! Ezer éve se felújítás, se semmi. Eszkábáltunk, és eszkábáltunk.
Azt senki sem mondta, hogy mennyi gond lesz a személyzettel! Mert hogy az nincs. Sehol. Így aztán dolgoztam drogosokkal, alkoholistákkal, jöttek, aztán persze egy kis segítséggel mentek. Főzök én, a párom pizzát süt, meg én is pizzát sütök, megtanultam felszolgálni, és bátram kijelenthetem igen jó konyhalány vagyok. Nálunk már munkaerőhiány van. Pedig a bér nem rossz. Napi 10 000 Ft. Nettó. Szerintem ez jó. Gondolom. Mi ennél jóval kevesebből neveltünk 3 gyereket. Nem tudom, de ennél többet nem tudok fizetni.
A mai nap még elég csendes.
Holnap be kell vonulnom a polghivatalba ügyfélkaput nyitni, és azon keresztül masírozni. Képtelen vagyok itthonról megcsinálni. Tudom. Már elkéstem. Így jártam. Majd holnap.

Van egy...

Szomszéd, aki senkivel nincs igazán jóban, csak velem. Részemről kölcsönös. Agyaltam, ez vajon  mégis miért? Rájöttem, azt hiszem.
Mind a ketten, amolyan magunknak valók vagyunk. Így aztán egyikünknek sem kell attól tartani, hogy a másik  ,  ne adj Isten  kérdezgetni kezd magánéleti eseményekről, kíváncsiskodni erről arról. Valószínűleg neki sincsenek ez ügyben jó tapasztalatai. Ezért aztán még szeretjük egymást. :) A magunk tartózkodó módján.

Dümmörgés

-Te nem szoktál hétfőn dolgozni, ugye?

-Csak minden második hétfőn. Válaszolom én.

Morr, morr....

Takarítós...

Vannak takarítós sorozataim. Mert takarítani kicsit unalmas, ezért ilyenkor elindítok egy-egy sorozatot, és hallgatom közben. Ilyen volt a Grace klinika, és most pedig az Eltűnt. Mint egy rádiójáték.

Munkaalkalmassági...

Amikor valakit munkaalkalmasságira küldenek, és kell hozzá röntgen, és a diagnózisban azt írják, hogy végstádiumú veseelégtelenség, az azért elég gáz, mert úgy egyébként az illető veséjének semmi baja. Nahát...

Víz...

Tudom, hogy a szervezetnek szüksége van rá. A gond, hogy nem vagyok szomjas. Pedig legalább 2 liter folyadékot be kell juttatni. Állítólag. Mivel elfelejtem a nap végére, hogy mennyit ittam, ezért ma felraktam egy papírt a hűtőre a hűtőmágnes alá, és strigulázok. Nahát...

Negativítás...

Nem tudom kizárni az életemből teljesen a negatív embereket. Kiket értek ezalatt? Akinek a társaságában vagy hatásukra rosszul érzem magam. Azt nem dönthetem el, hogy kikkel dolgozok együtt, hogy kikkel kerülök kapcsolatba, boltban, utcán, ügyintézés közben itt-ott, de azt igen, hogy kit engedek be a magánéletembe.  Csak oda kell figyelni. S ez jó dolog.

Miről ismerem fel? Egyszerű. Az érzéseimre figyelek.

Remélem...

-Remélem, mikor majd este jövök haza, nem esik majd az eső.

Kilépett az ajtón, s tán még az utca végére sem ért, mintha dézsából öntenék, elkezdett zuhogni. Azóta sem hagyta abba. Esernyőt, persze nem vitt. Jaajjj...

Ma valahogy...

A fiúknál nem igen volt apró. Pedig inkább az a jellemző, hogy este több ezer Ft-ot adnak le csicskóban. Ma nem volt. Szegény Sz. kiment a címre, a vevő 1000 Ft-ossal fizetett, és Sz.  megkérdezte, nincs e aprója, mert nem tud visszaadni. A vevő azt mondta nincs, így aztán Sz. következtethetnénk ki az eseményekből kapott 310 Ft borravalót. Sz. megkérdezte a vevőt, nem jelent ez gondot. Vevő azt mondta, nem. 

Csörög a telefon. Vevő jelzi, hogy ugyan már, milyen futárokkal dolgozunk, akik inkább azt mondják, hogy nem tudnak visszaadni, pedig ő adott volna borravalót. Elnézést kértem, egy másik futárral  kiküldtem a 310 Ft-ot. Bejött Sz. meséltem neki, mire ő elkeseredve mutatta, az övtáskáját, hogy tényleg nincs, és ő meg is kérdezte, nem lesz e baj. Most úgy néz ki, mintha ő hazudna. Mit lehet erre mondani?

Este a fiúk összesen adtak le 1700 Ft-ot apróban, mert ma senkinek nem volt.
Megjegyzem, én is jártam már úgy, hogy bejött az utcáról egy vendég, elvitelre rendelt egy pizzát, majd az orrom alá tolt egy húszezres-t. Meg volt döbbenve, hogy nem tudtam visszaadni.
Akkor most elmesélem, hogy én hogyan. Ha bemegyek valahová, ahol fizetnem kell valamiért, és nagy pénzem van, szólok, hogy ekkora és ekkora címlettel tudok csak fizetni, nem jelent e gondot? Ha, igen, akkor elmegyek és felváltom. Nem dühöngök. Nem az eladótól várom el, hogy rohangásszon végig a városon, otthagyva csapot papot. Ennyi. Ehhh...

Sütike...

Olyan jó, amikor a mi magának való Süti cicánk, mellém ül egy kis simogatásra. Szeretem.

Hajtás...pajtás!

Amikor ledolgozol egymás után kétszer 13 órát, (olyan két nap, ami fél óránként kőkemény stressz)és tudod, hogy egy nap szünet, és mész újból...akkor...amikor felhívnak, hogy úszás van nem tudsz e betiplizni...nem olyan nehéz bátornak lenni, és azt mondani...NEM!

Anyák napja...

A sors szeszélye folytán, én minden Anyák napján dolgozom. Holnap is. Szerintem, már legalább öt éve, de három, az minimum. Úgy az egész napot, délelőtt 10-től, este 10-ig. Jah, a munka ünnepén is. Meg március 15-én is. "Sorolhatnám, mondjam még?" Nahát.

Úszós nap végén, nem tudjuk annyira értékelni...pedig ...

-Kártyával, vagy készpénzzel óhajt majd fizetni?

-Van egy tök ászom.

Jó, tudom, hogy nem volt pontos kérdés...és lecsapta. Nem is rosszul. :)

Hozzászólás...

Azt hiszem Tolle írt a fájdalomtestről. Ami bennünk van, és bizonyos események, mondatok aktiválják.

Ahhoz is hozzá kell szokni. 

Murphy pedig azt írja, hogy egy egy állat tulajdonságait meg lehet találni emberekben. Maradjunk annyiban, hogy hörcsögök is vannak. Én pedig, ilyenkor olyan leszek mint egy csiga. Szép...lassan...behúzom a fejemet a házamba...és...elmászok.

I. festi meg az emlékeket...rendelésre...

Képek Kolozsvárról...

Geri és Kolozsvár...mert ott lakik a Bea...

A lidércek a városban vannak...

Andersen írt ilyen címmel mesét. No kérem, a lidércek ma a mi városunkban voltak. De nem vidám lidércek. De, az is lehet, szintén Andersen, hogy az ördög újabb tükröt készített, az ördögfiókák újból felröpültek vele, újból leesett, belefúródtak az apró szilánkok sok ember szívébe, és sokan a szép dolgokat is rútnak látták. Nahát...

Egyszerű ételek...

Hideg tej sárga bögrében, friss zsemlével. Finom.

Sokáig azért nem akartam...

Azért nem akartam semmilyen háziállatot, mert általában előbb halnak meg mint mi, és az nagyon fáj. Nagyon tudok ragaszkodni, és szeretni. És nagyon tudok félni a fájdalomtól. Itt van ez a Süti, és úgy szeretem, mint egy gyereket. Pedig ő felnőtt. Gügyögök neki, és el nem tudom képzelni, mi jár a fejében. Most elégedetten hever a párnáján, meg vagyok győződve róla, hogy mosolyog.