A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Példakép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Példakép. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szept. 29.

"A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam." Irena Sendler



"Irena Sendler. A második világháború idején egészségügyi szakértőként  dolgozott a varsói gettóban. Csecsemőket és gyerekeket csempészett ki a táborból a szerszámos ládája aljában, vagy egy nagy zsákban a hátán. Nap, mint nap, dacolva a veszéllyel.
1943-ban a Gestapo letartóztatta Irenát, kegyetlenül megkínozták és halálra ítélték. A Żegota viszont megvesztegette a kivégzésért felelős németeket, így Irena megmenekült a haláltól. Eszméletlenül, kezeit és lábait eltörve egy erdőben hagyták. Varsóban megfélemlítés céljából azt terjesztették, hogy meghalt. A háború végéig elrejtőzve élt, viszont folytatta a zsidó gyerekek mentését. A háború után kiásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket és megpróbálta megkeresni a gyerekeket, hogy visszatérhessenek a szüleikhez. Majdnem az összes szülő a treblinkai haláltáborban vesztette életét." Wikipédia

2012. aug. 9.

Én sem vagyok egy "parti-arc"

"Mi minden magányos embert szorongónak tartunk, azt hisszük, hogy ő tulajdonképpen más szeretne lenni, és elkezdjük rugdosni a közösség felé. Pedig nem biztos, hogy így van." Ranschburg Jenő

2012. júl. 26.

Mert nem hagyta

Egy nagyon kedves ismerősömnek könyvesboltja van.
Tegnap ezt rakta fel a Facebookra.
"egy kölök hisztizik a bolt előtt , az apja pofozza ? mit tegyek ?"
Hozzászólások:
1)  menj ki és öleld meg az apát! (max. pofán vág)
2) köszi  már megoldottam a helyzetet : - Segíthetek ? /épp a kirakat előtt történt / - Nem köszönöm - válaszolta az apa -Igen látom egyedül is elbír a gyermekkel , de a kérdés a gyermekhez szólt :) /A gyerek nevetett , és a hisztit is elfelejtette , az apuka elvörösödött , és továbbmentek /

Olyan jó, hogy nem hagyta...

2012. júl. 19.

Faji megkülönböztetés avagy (kék szem kontra barna szem, esetünkben cigány kontra magyar) A kísérlet

 "Kezdeményezésünk alapját Jane Elliott amerikai tanítónő kutatásai nyújtották. Elliott a feketék és a fehérek közötti nagyfokú ellentét, az etnikai kisebbség iránti előítélet ellen próbált harcolni. Úgy gondolta, a gyerekeknek saját bőrükön kell megtapasztalniuk az előítéletet ahhoz, hogy megértsék ennek mélyen gyökerező problémáját, átérezzék, hogyan érezhetik magukat a megbélyegzett csoport tagjai. A gyerekeknek azt mondta, ha meg akarják érteni a történteket,játsszanak egy érdekes játékot.
Miután a gyerekek beleegyeztek, azt állította, hogy a legújabb tudományos eredmények szerint a kék szemű emberek sokkal intelligensebbek, kedvesebbek, tisztábbak, segítőkészebbek, egyszóval mindenben jobbak, mint barna szemű társaik, akik buták, agresszívak, sőt büdösek is. Mivel ilyen nagy különbség van a kék és barna szeműek között, másképp kell velük viselkedni, s ezért jól látható módon meg kell őket különböztetni. A barna szeműeknek, mint negatívan megkülönböztetett csoportnak, széles kék gallért tett a nyakába, amelyet egész nap viselniük kellett a ruhájuk fölött, hogy messziről észrevehető legyen. A „gallérosoknak” bizonyos viselkedésformák nem voltak megengedettek (pl.nem ihattak ugyanabból a csapból, mint a kékszeműek); nem játszhatott együtt kék és barnaszemű gyerek; a tanítónő negatív jelzőket használt a barnaszeműek minősítésére.Társaik kiközösítették, csúfolták őket (a gyerekek azt is sértésnek vették, ha azt mondták nekik: „barnaszemű”), összeverekedett a két csoport. A gyerekekről ekkor készült fotókat összehasonlítva, a korábban készített képekkel hatalmas különbség tapasztalható: a máskor vidám, felszabadult, mosolygós gyerekek a negatív megkülönböztetés hatására szomorúvá, sértetté, megbántottá váltak.
Másnap a tanítónő azt mondta az osztályának, hogy tévedett, mégiscsak a barna szeműek tartoznak a „jó” csoportba. Felsorolta kiemelkedő pozitív tulajdonságaikat, és híres emberek példáit említette, akik mind barna szeműek voltak. Mivel a kékszeműek a rossz tulajdonságokkal rendelkező gyerekek, ezért nekik kell viselniük a gallért, és az ezzel járó minden negatív megkülönböztetést. Aznap a kékszeműek viselkedtek letargikusan, szomorúan, és elhagyatottnak érezték magukat. A magasabb rendűnek kikiáltott barnaszeműek vidámak, dominánsak és aktívak lettek.
Elliott rajzokat is készíttetett a gyerekekkel. A domináns pozícióban eltöltött napon a gyerekek rajzán az optimizmus, siker szimbolikus kifejeződése volt látható: vidám színek, nap, mosolygó emberek, virágok. A „galléros” napon ugyanezek a gyerekek borús, sötét, egyhangú rajzokat készítettek, amelyek lelkiállapotuknak megfelelően pesszimizmusról, lehangoltságról tanúskodtak.
A gyerekeknek egy-egy napot kellett ebben a negatívan megbélyegzett helyzetben eltölteniük. Amikor a tanárnő azt mondta, hogy nem kell többé a gallért viselniük, boldogan vették le a nyakukról, széttépték, és kidobták. A vizsgálat két napja után a tanárnő elmondta az osztálynak, hogy igazság szerint a szemszíntől teljesen függetlenek a jó tulajdonságok, és mindenki egyenlő, egyformán jó, ugyanúgy viselkedhet ezután mindenki.
A vizsgálat feloldásaként Elliott egyenként kiemelte a gyerekek pozitív tulajdonságait, és közös játékokkal, feladatokkal erősítette az osztályközösséget.
Célja tehát az volt, hogy tanítványait egy-egy napra hátrányosan megkülönböztetett helyzetbe hozza, hogy megtapasztalják azoknak a csoportoknak a helyzetét, akikhez előítélettel viszonyul a társadalom. Kiemelte, hogy a megbélyegzett csoport tagjainak egész életükben el kell viselniük a mások viselkedése, vélekedése miatti kellemetlenségeket, amely veszélyezteti családi életüket, állásukat, sőt egészségüket is. A gyerekek beszámolói a gyakorlatról arra utaltak, hogy hasonló érzelmi és társas hatással volt a helyzetnek csupán egy napig tartó átélése is. Ezek a fehér keresztény gyerekek, akik addig sohasem tapasztalták az előítélet negatívumait – s ez remélhetőleg később sem történt meg –most örökre megjegyezték, hogy egy külső tulajdonság alapján való negatív megkülönböztetettség milyen hátrányokkal jár.
Jane Elliott vizsgálatában és az arról készült filmben (1970: A vihar szeme) részt vett diákok az „Akinek a szeme kék” c. filmben huszonhat év után ismét nyilatkoztak a történtek hatásáról. Ennyi év múlva is teljes részletességgel, élénken emlékeztek annak a napnak az eseményeire, az akkor átélt negatív érzésekre. Nyilatkozataikban azonban igen hasznos gyakorlatnak ítélték, ahol megtanulták mi az előítélet, s ezért ma is hálásak tanárnőjüknek. Úgy érezték ez az élmény segített nekik abban, hogy a mindennapokban is szembeszálljanak az előítéletekkel." Forrás:MAGYAR PEDAGÓGIA 100. évf. 2. szám 227–242. (2000)

2012. júl. 2.

Byron Katie

Nem tudom, lehet-e így megosztani, de megpróbálom.
Meleg volt, energiám semmi, lelkiismeret furdalásom volt, hogy boltba kellene menni, meg takarítani, nem lehet csak úgy heverészni. De annyira a béka feneke alatt voltam fizikailag, hogy lefeküdtem és elkezdtem az alábbi filmet nézni. Most értettem meg a megfordítást. Felszabadító érzés, mindennek értelme lesz, bár lehet, hogy csak rám volt ilyen hatással...bár nem hiszem. Először csak úgy felületesen néztem, aztán elkezdtem gondolkodni...."ki lennék enélkül a gondolat nélkül, mit éreznék?"

2012. jún. 9.

Mi nők...Mrs. Dalloway

 "Letette brossát az asztalra, s akkor hirtelen valamiféle görcsöt érzett, belül, mintha azok a jeges karmok végképp szorításukba fogták volna miközben mindezt végiggondolta. Pedig nem volt még öreg. Éppen, hogy élete ötvenkettedik éve elkezdődött." Virginia Woolf

2012. máj. 13.

Példakép...(forrás: www. mozinet.hu) HBO


"A magyar HBO legújabb saját gyártású dokumentumfilmje a világ egyetlen vak, fekete öves aikido-mestere, Németh Vilmos portréját mutatja be.
A Tóth Péter Pál rendezte Fehér kard május 31-én látható az HBO-n. A Fehér kardból egy olyan embert ismerhetünk meg, aki fogyatékossága ellenére az életet teljességében meg akarja és meg is meri élni.
A legenda szerint élt egy vak szamuráj, Zatoichi, aki a kiszolgáltatottak védelmezésére tette fel az életét. Úgy tartják, a legyőzhetetlen hős valójában harcos kedvű démon, aki évszázadonként újjászületik, hogy segítse a bajba jutottakat. Zatoichi legutóbb Takeshi Kitano 2003-as filmje, A szamuráj miatt vált nemzetközi ikonná.
A magyar HBO legújabb saját gyártású dokumentumfilmjében, a Fehér kardban a „magyar Zatoichi”-ként is emlegetett vak aikido-mestert, Németh Vilmost mutatja be.Németh Vilmos egy a több mint negyvenezer súlyos látássérült közül. A fiatalember nem született vakon, egy betegség következtében fokozatosan veszítette el látását.
Tizenhat évesen diagnosztizálták nála a retinitis pigmentosa nevű – eleinte farkasvakságot, később teljes vakságot okozó – örökletes betegséget. Tizenkilenc évesen a látása után az édesanyját is elveszítette, és rá hárult a családfenntartó szerepe. Kezdetben telefonközpontosként dolgozott, majd gyermekei születése után gyógymasszőrként teljesedett ki az élete.

Az aikido lényege, hogy a védekező fél a támadó mozdulataiból kiindulva indít ellentámadást, és az ellenfél energiáját használja annak legyőzésére. Németh Vilmos is e filozófia szerint él: fogyatékosságából előnyt kovácsol, érzékszervi hiányosságát megpróbálja egy tartalmas élet megteremtésére használni. Úgy véli, vaksága valójában ajándék, amely megtanította az élet teljesebb, mélyebb szemléletére.
Egy alkalommal megtámadták az utcán, ám gyerekkori karate-tanulmányainak köszönhetően sikerült elhárítania a támadást. Az eset után elhatározta, hogy megtanulja rendesen megvédeni magát.
Aikidózni kezdett, és a sportágban legendásnak számító Verebics Antal tanítványa lett, 2005-ben pedig fekete övet szerzett – és ezzel ő lett a világ első és egyetlen fekete öves, vak aikido-mestere.A Vilmost ért támadás persze nem egyedi, a megközelítőleg 1.700 tagot tömörítő Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületénél például havonta mintegy három-négy utcai rablótámadást jelentenek be. Vilmos elhatározta: segít látássérült társainak, hogy hozzá hasonlóan, ők is meg tudják védeni magukat. Így többféle harcművészeti ág és küzdősport elemeit ötvözve – barátaival (Magaskövi József, Farkas Tamás) közösen – kifejlesztett egy könnyen elsajátítható önvédelmi módszert, kifejezetten vakok számára, melyet tanít is. A módszer a szimbolikus fehér kard nevet kapta.
Vilmos a jogi pályán is szeretne érvényt szerezni a fogyatékkal élők jogainak. E film bemutatásával nagyjából egy időben államvizsgázik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Határozott célja, hogy a vakokat felkészítse arra, hogy a fogyatékosságuk miatt őket érő jogsértések ellen jogi eszközökkel meg tudják védeni magukat. Ezenkívül azokkal a tankönyvkiadókkal is szeretné felvenni a harcot, amelyek nem teszik vakok számára használható módon hozzáférhetővé könyveiket.
Tóth Péter Pál rendező egy újságcikkben olvasott először Németh Vilmosról. Felkeltette az érdeklődését a szokatlan tartású és kitartású vak ember története. Az alkotók csaknem egy éven át követték Vilmos sorsának alakulását, jó néhány helyszínen, jó néhány szituációban: hogyan végzi a munkáját, hogyan tanul, vagy hogyan edz és tanít.
A Fehér kardból egy olyan embert ismerhetünk meg, aki fogyatékossága ellenére az életet teljességében meg akarja és meg is meri élni. Nemcsak sportol, tanít és a jogi pályára készül, de a saját korlátait is folyamatosan feszegeti (például elindult a Kinizsi 100 teljesítménytúrán).
Megismerkedünk gondolataival, az általa képviselt életfelfogással, de megszólalnak családtagjai, sporttársai és utcai támadást elszenvedő, tanítványaivá váló látássérültek is. Vilmos maga is „látta” a filmet, az alkotók „fordítottak” neki. A legapróbb részletekig elmesélték, mi látható a képernyőn, és figyeltek arra, hogy semmi olyan ne kerülhessen a filmbe, amely bármilyen szempontból kiszolgáltatottá tehetné őt vagy bármely szereplőt. Ahogy Vilmos számára, úgy sorstársai számára is érhető lehet a történet: „A Fehér kard akár csukott szemmel vagy éppen vakon is követhető. Más kérdés, hogy a látványvilág, amely meghatározó, sajnos nem közvetíthető másként, csak ha nézik” – fejti ki Tóth Péter Pál.
Az alkotók törekedtek rá, hogy ne a fogyatékosság oldaláról közelítsék meg Németh Vilmos történetét. Bár Tóth Péter Pál hiszi, hogy „lesznek, akik ezentúl más szemmel néznek látássérült vagy akár más módon fogyatékosnak tekintett embertársaikra”, a Fehér kard célja ennél sokkal több. Komolyan vették Vilmos kijelentését, miszerint nem tartja magát fogyatékosnak, mert csak az fogyatékos, akiből a szeretet hiányzik. „Az az életerő, az a méltóság és tartás, amit Vilmos mások felé is sugároz, és amelyre másokat is felszólít, nem egy csökkent értékű ember udvariasan megtapsolandó produkciója, hanem egy valóságos, hiteles és igen magasrendű életterv, amelyből sokkal többet tanulhat egy magát egészségesnek tekintő ember, mint csupán a fogyatékkal élők mélyebb megértését” – magyarázza a rendező.
A Fehér kard rendezője, Tóth Péter Pál az elmúlt húsz évben rendezőként, vágóként és video-operatőrként dolgozott. 1990 óta önálló filmkészítőként történelmi, kultúrtörténeti és néprajzzal kapcsolatos témákat dolgoz fel dokumentumfilmjeiben. Filmjeinek zömmel rendezője, operatőre és vágója is, gyakran producerként is részt vesz a munkában. A Fehér kard május 31-én, csütörtökön 22:35-kor látható az HBO-n."


2012. ápr. 5.

Életem a szörf. Igaz történet alapján készült.


Hozzáállás, vagy hit?
Sokfélék vagyunk, sokféleképpen éljük meg a velünk megtörtént tragédiákat. Egy fiatal lány fél karját leharapja a cápa. Mindene a szörf, amihez alapból két kéz kell. Ez egy pillanatra nem hátráltatja meg. A gyógyulás kezdetének első percétől vissza akar menni a vízre.
Nagy többségében, legalább is a környezetemben ha egy ember elveszíti valamijét, összezuhan, alig várja a pótkart, de már nem lesz olyan mint előtte volt.
Ez a lányzó a filmben pedig csak előre néz. Vallásos. Felteszi ő is a kérdést: -Miért tette ezt Isten velem? A hitoktatója azt válaszolja:- Nem tudom, de biztos valami jó fog kisülni belőle.
(Az az érdekes, hogy az ilyen típusú ember jelentős része viszont nem vallásos. A hajtóerő bennük mégis ugyanaz. Limonádét csinálnak a kapott citromból.)
Felépíti az életét kéz nélkül. Pótkart sem fogad el, mert az zavarja a szörfben.
Na kérem, nekik kellene tréningeket tartani. Akik mélységekből álltak fel.
Persze "könnyebb" dolga volt, mint egy elmaradott országban, nyomorban élni levágott kézzel, de érzelem szempontjából ugyanazt élte át.

Újra

Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...