Azét a virágét, amely bár a vízen él

"Egy középkorú hölgy az után érdeklődik, hogy ebben a mai, rohanó, problémáktól terhes világban hogyan tudjuk magunkat az anyagi létől függetleníteni? A felolvasást tartó szerzetes a lótuszvirág példáját említi. Azét a virágét, amely bár a vízen él, szirmai mégis szárazon maradnak. Hisz ha magunkat az anyagi ketreccel azonosítjuk, könnyen elhanyagoljuk a benne raboskodó lelket. A kalitka arra való, hogy fogva tartsa a madarat, de a madár nem arra született, hogy a kalitka jólétét szolgálja. Mi emberek hajlamosak vagyunk sokszor egy élet munkájával aranykalitkát építeni magunk köré, és nem vesszük észre, hogy a lelkünk közben örökre fogoly marad." Horváth Andrea