Az vagyon írva a Bibliában, hogy az ottan lejegyzett szavakat nem lehet megmásítani. Én többször olvasva Jób történetét, néha azt hiszem ez valami tanmese, hogy ne akadjunk ki semmin, bármi is történik velünk. Mert az azért eléggé felháborított, hogy Isten és a Gonosz Jóbon keresztül akarnak bizonyítani. Na az még annyira nem is, hogy bizonyítani, hanem az amit annak a szerencsétlen embernek át kellett ezen okból élnie. Még szerencse, hogy birka természete van, és ezért a végén visszakap mindent. Szép kis történet.
Azt sem értem, hogy miért kezeli úgy a Gonoszt, mint valami partnert, hiszen alárendeltje. Ide lehajította nekünk, hogy kísértsen bennünket, pedig az ember természetéből adódóan a Gonosz nélkül is ki tud találni, rondábbnál rondább dolgokat.
Vagy Ábrahám felcibálja a fiát a hegyre, már majdnem feláldozza, amikor jön a parancs, hogy mégse.Szépeket gondolhatott az a gyerek lefelé jövet a hegyről az apjáról.
Vagy a Mózes aki kivezeti a népet, szenved össze-vissza közben, és ezért mert valamikor hibázott, kívülről nézegetheti az annyira vágyott földet.
Vagy kiválaszt magának egy népet, akik az ő szeme fényei, ami miatt irigyelhetnénk őket, de szerintem senki sem irigyli őket, ugyan ki szeretne a helyükben lenni?
Mintha sakk figurák lennénk valami gigantikus sakktáblán.
Nem értem, nem értem.
Jákob áll hozzám közelebb, mert ő addig rángatta nagy tiszteletlenül az Angyal lábát, míg el nem érte amit akart.
Nem gondolom, hogy Isten azt várja tőlünk, hogy egész nap leborulva imádjuk, és szerintem ő s tudja, hogy néha igen fura a humora. S mert ismer, tudom, nem lepődik meg az általam leírt sorokon.
Néha nem értem, látja, hogy itt bolyongunk a világban, nem tudjuk honnan jöttünk, és hová megyünk, tisztelet a kivételnek, legalább valami jelet adhatna.Vagy álmot, vagy valamit.
Régen állítólag beszélgetett velünk, ma nem akar?