Top Dogs

"Kik a nagykutyák, vagyis a top dogok? Harmincas éveik elején járó menedzserek, felső vezetők. Magasan képzett, ambiciózus fiatalok. Nők és férfiak. Agresszív nyomulók. Multicégek idomította vicsorgó fenevadak. Ők a szereplői Urs Widmer svájci születésű próza- és drámaíró darabjának." Port.hu

A Diadalív árnyékában

Mit is írhatnék erről a könyvről? Mindig újraolvasom? Hangulata van? Sajnos még mindig aktuális? Mindig találok benne valami újat? Nem jó menekültnek lenni? Jó lenne, ha nem merülne a feledés homályába.

"Még nem vették át a szót a fegyverek, de már nyomasztóan gyülekeznek a viharfelhők Európa felett. Egymás után kebelezik be a nácik a kontinens országait, és megindul az emigránsok áradata Párizs felé, ahol még látszólag változatlanul folyik az élet. Papírok nélkül vagy hamis útlevéllel bujkálnak ezrek és ezrek abban a reményben, hogy sikerül elmenekülniük a világváros forgatagában. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át, és éli a menekültek ingatag életét. Sorsában, viszontagságaiban érzékeljük a második világháború előestéjének baljósan ellentmondásos légkörét. A menekült orvos lépteit követve bepillantást nyerünk szállodákba, lebujokba és fényes estélyre, vele érzünk szenvedélyes szerelmének verőfényében és poklában, szemünk előtt hömpölyög a kivilágított bulvárokon a metropolis élete: fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás. Aztán hadüzenet és elsötétítés.
A regény 1938-39-ben játszódik. Cselekménye izgalmas, mozgalmas, igaz humánumot és minden elnyomás, erőszak, igazságtalanság gyűlöletét árasztja. Ezért a legsikeresebb még Remarque számos népszerű műve közül is." Moly.hu

G.Hajnóczy Rózsa

Nagy könyvélményem volt, a "Bengáli tűz" című regénye. Olvasmányosan, részletesen leírt mindent. Egy naplót olvastam. Bevezetett India szerethető, gyakran szomorú világába. Sokat nevettem az asztalon rémülten billegő, lábával kenyeret dagasztó indus szakácson.

Nem találtam róla képet :(

Szomorúan olvastam, hogy...

"A Bengáli tűz című könyv Germanus Gyula és felesége 1929-32-es indiai élményeit dokumentálja. A naplót, amely alapján a műfajalkotó regény készült, a feleség, Hajnóczy Rózsa vezette. Részletekben, levélben megírta szüleinek is, olyan formában és stílusban, ahogy az nyomtatásban is megjelent. Azt hinné az ember, egy ilyen ritka remekmű szerzője megkapta az utókortól a megérdemelt dicső halhatatlanságot. Nem így történt. G. Hajnóczy Rózsának babérkoszorú helyett inkább töviskorona jutott. Az irodalmi sikert épp hogy megízlelő asszony Budapest bombázása és ostroma idején nem tudta elviselni a megpróbáltatásokat és önkezével, altatókkal vetett véget életének. 1979-óta a mű hivatalosan Germanus Gyula G. Hajnóczy Rózsa álnéven írott könyve." Forrás Wohl Janka

Szendrey Júlia

Andersen rajongó vagyok. Olvasom a meséit, már ki tudja hányadszor, és eszembe jutott, hogy vajon ki ültette át magyar nyelvre ezeket a csodákat.

Meglepődtem, mert az első fordítók között Szendrey Júlia nevét olvastam aki...

"Jóval több volt, mint egy elismert férfi árnyékába vesző, rózsaszín ködbe burkolt, szürke múzsa, egy, a „második” szerepében átszellemülten sorvadozó költőfeleség, majd "az özvegyi fátylat eldobó" kiátkozott. Szendrey Júlia (1828-68)  író, költő, műfordító volt,  emellett bár előszeretettel hallgatnak arról, hogy a magyar történelemnek is léteztek ilyen alakjai! Azért ne dőljünk be olyan könnyen a híresztelésnek, hogy Magyarországon nem volt a nők öntudatra ébredésének hagyománya! – a kor által a neme számára kijelölt határokat szétfeszítő, igazi szabad szellemű, lázadó entellektüel, nevezhetjük akár (proto)feministának is.
Mindenesetre Szendrey Júlia életének Petőfihez fűződő szakaszának történetét mindenki ismeri. Kevesebben tudják azonban, hogy a nadrágviseléssel, rövid hajjal, szivarozással botrányt kavaró Júlia saját jogán is irodalmi teljesítménnyel bír: verseket, novellákat írt (melyekből persze alig találtam a neten, vagy bárhol…), és később naplót adott ki. Andersen meséit ő ültette át először magyarra, George Sand műveiből is többet lefordított. Állítólag esszéi is figyelemreméltóak - egy darabot sem találtam belőlük, és szomorú módon valószínűleg ennek nem a minőségük az oka, hanem - mondjuk csak ki - a szerző neme. " Forrás: Antoni Rita

Andersen...

"A kisfiú csodálkozva pillantott a teáskannára, amelynek födelét mind magasabbra emelte föl a gőz, végül bodzavirág üde, fehér ernyője habzott ki belőle; karcsú ágak sarjadtak ki mellette, nőttek, nyúltak, még a kanna csőréből is; szétágaztak, összefonódtak, gyönyörű bodzabokorrá terebélyesedtek; aztán fává sudarasodott a bokor, ágai ráhajoltak a kisfiú ágyára, félretolták a függönyöket - hogy virult, hogy illatozott a csodálatos fa! Nyájas arcú öregasszony üldögélt az ágak sűrűjében; különös ruhája zöld volt, mint a bodza levele, és fehér bodzavirágok díszítették - nem tudta az ember, kelméből varrták, vagy élő lombból és virágból."

Roald Dahl...

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak -
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár -
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL… VAS… TAK…! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók…
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött -
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszer csak rájönnek maguktól:
Egy könyvtől lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak ők – juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítő, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.
Varró Dániel fordítása

Anyanyelv...

"Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász." 

Faludy György

A pompeji strázsán

"Azért, mert nagyon szereted az embert,
kitaszítanak majd az emberek;
de te mégse feledd, hogy mire rendelt
hited. Szeresd a munkásgyereket,
a parasztot, a zsidót és a négert,
ha öklöt ráz is rád a bomlott ész
farsangján. Ne bánd, maradj csak a régi,
szeresd az embert; bármilyen nehéz."
Faludy György

Tenyérre festett tündérmesék...Svetlana Kolosova

"És hogy miért nem vászonra fest Kolosova? A válasz prózai, négy gyermekével hivatásos háziasszonyként van otthon, így, bár szenvedélye a festészet, bonyolultabb alkotások megfestésére nincs elég ideje. A négy gyerek miatt a mesék is napi szinten képben vannak nála, innen jön tehát a tenyérfestmények témaválasztása." Forrás:http://szubkultur.blog.hu

Légy jó mindhalálig...

"Édesapámnak egy forintja sincs, harminc krajcár napszámért kell neki egész nap dolgozni, faragni a fát, pedig ha akármelyik gazdag rokona a faluban jótállna érte, akkor ő vállalkozna, s talán egy esztendő alatt vissza tudná szerezni, amit elvesztett, vagy többet is. De ezt nem akarják megtenni, inkább odajönnek a házunkhoz fürtös gubába a nagygazda sógorok, s megisszák a pálinkát, amit az én édesapám a napszámkeresetéből hozat nekik. Erőszakosan tartják szegénységbe, hogy valamiképp hozzá ne jusson valamihez, mert azt hiszik, ha ő valamivel jobb sorsba volna, akkor ők nem volnának olyan nagy urak mellette." Móricz Zsigmond

Légy jó mindhalálig...

"Soká csendben ültek, Misi lassan sírt és boldog volt és örült, hogy így lesz. Akkor azt mondja a bátyja nyájas szelídséggel – mint agy lelki biztató hang, mely a szívet feloldja a zárakból s kiteríti az Isten elé: 

– Vagy más egyébre akarod te tanítani az embereket? 

Misi lopva nézte, nézte a bátyját, újra könny öntötte el a szemét, s összekuporodott, mint egy kis giliszta, s egészen halkan és egészen csendesen azt rebegte: 

– Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…" 

Móricz Zsigmond

Szív...

"Most látja, itt élünk Európa kellős közepén, olyan ez a kis Magyarország, mint egy szív, még a szívnek a két kamrája is meg van benne rajzolva. 

Ezt Misi nagyon szépnek és igaznak találta, nemigen ismerte ugyan még a szív belsejét, de a szív a legszebb szó, amit a nyelv mondhat, s boldog volt, hogy a magyar föld a szívhez hasonlít, s a saját életére is azt gondolta, hogy az minden baj és nyomorúság mellett is a szív nevét érdemli, mert a szívük él nekik, mintha egy nagy beteg szív volna az egész életük." Móricz Zsigmond

Hét krajcár...

"Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni." Móricz Zsigmond

Könyv...

"Azt mondja a magyar, hogy a könyv ellen védekezzék: nem engedhetem meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort meg csizmát, meg nincs pénzem... Hát hogy: annak a szegény agyvelőnek nincsen szüksége táplálékra?... Csak a hasnak?... meg a tyúkszemes bütykös lábnak? Ennek kell a védelem, de a léleknek nem kell?... Hogy? Miként akar a magyarság szélesebb látókörre szert tenni? Úgy, hogy a patikában diskurál egymással?... csak a könyvek útján lehet... Mert a könyv eljön Londonból s Párizsból és Jasznaja Poljanáról és a világ minden tájáról, s elhozza a kiválasztottak kiválogatott gondolatait, ez is diskurálás, de a nagy lelkekkel... Mért nem akartok hát könyvet venni?" Móricz Zsigmond 

Légy jó mindhalálig...még mindig aktuális :(

"1920-ban jelent meg Móricz Zsigmondnak ez a regénye – negyvenegy éves volt ekkor –, mely, mint oly sok a világirodalom legragyogóbb gyermekregényei közül, valójában nagyon is felnőtt sorsot-sorsokat ábrázol a gyermeklélekbe vetítve. Móricz életének legnehezebb időszakában, az első világháború és a forradalmak után, „fájdalmas és összetört lélekkel” írta meg annak a Nyilas Misinek a történetét, aki részben egykori önmaga, a debreceni kisdiák, aki már arról álmodik, hogy író lesz belőle, de legalább annyira a meglett ember is, aki mögött már ekkor hatalmas életmű áll (a Sárarany-nyal, A Fáklyá-val, a Szegény emberek-kel), s akit közéleti szerepvállalása miatt nemtelen támadások és vádak érnek. De e fölött és ezen túl az író és a világ szakadatlan összeütközésének drámája is."

Részlet...

"Nyár éjszakán felkapott a szél.
Oly könnyű voltam, akár egy kis levél.
Magasra szálltam, és átölelt az ég.
Oly felhőtlen volt a kép.

Néztem a várost, békésen pihent.
Felülről úgy tűnt, zavartalan a rend.
Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt.
És kacsintott rám a hold.

Lebegtem az égen a belváros fölött.
Alattam csillogott a felosztott föld.
Távolban gyárak, és halvány csillagok.
Hallgattam a bölcs folyót.

Magamba szálltam, későre járt.
Már látni véltem egy újkor hajnalát.
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról,
Éreztem, hozzám is szól." Bródy János

Az idő urai...

Rácsodálkoztam...Író lettem Amerikában...Theodore Dreiser...

"És mi is az ég? Hát nem csupán valami kék kárpit, ami a fák koronája és a háztetők fölé borul?"

"Az Amerikai tragédia, a Carrie, drágám, az Omló bástya világhírű írója ezzel az önéletrajzi kötetével kulcsot ad kezünkbe önmagához és szépirodalmi műveihez. Szinte valamennyi hősével találkozunk e könyv lapjain, csak természetesen másképpen hívják őket, hiszen itt a valóságos élet figurái, Dreiser népes családjának tagjai, jó barátai, ismerősei — az amerikai tömegek, az elnyomott „underdog" az „alattvaló kutya" jellegzetes képviselői. S a Dreiser irodalmi poggyászában legdöntőbb „outsider"-élmény, azaz a kirekesztettek, az alulról fölfelé törekvők sóvárgása az amerikai életben mindent jelentő pénz és siker után, még nagyobb hangsúlyt, még fontosabb szerepet kap önéletírásainak fényében. Életének minden mozzanatát, fordulatát, az ő személyes vágyait sorra föllelhetjük regényeiben, s fordítva: e kötet valamennyi szereplőjét meghitt ismerősként üdvözöljük, ha elolvastuk regényeit. Ezek az állandó felismerések és megfelelések adják meg a kötet sajátos zamatát és teszik számunkra maradandó élménnyé Dreiser visszaemlékezéseit." Moly.hu

Miért ?

Passuth László

"Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról. 

1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. 

Számos nyelvből fordított – 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg.

1956-tól  visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a "tűrt" kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön." Wikipédia

Nők...Frangepán Katalin

"IV. Zrínyi Péter 1641-ben feleségül vette Frangepán Katalint. Az ifjú pár Ozalj várban és váltakozva egyéb váraikban lakott, ahol nagy fénnyel és pompával éltek. Frangepán Katalin szellemi fölénye férje felett szembetűnő volt, a Frangepán család hagyományos német gyűlölete, pedig mindkettőjükre nézve végzetessé vált.
Katalin rábírta férjét, hogy szövetségre lépjen a magyar elégedetlenekkel. Erre kedvező alkalmul kínálkozott legidősebb lányuknak, Zrínyi Ilonának Rákóczi Ferenccel való eljegyzési ünnepe. Zrínyi  1666.október 6-án találkozott Wesselényi nádorral , Lippay prímással és Nádasdy Ferenccel , velük a német kormány ellen titkos szövetségre lépett és letette kezükbe a hűség és titoktartás esküjét (lásd: Wesselényi féle összeesküvés ). Bécsben az udvar megrémült és az összeesküvők ügyének elintézését egy külön bizottságra bízta, melynek elnöke Lobkowitz  miniszter volt. A bizottság azt határozta, hogy Zrínyit Borkovics által fogja tőrbe csalni, egyúttal Spankau báró generálisnak meghagyták, hogy 6000 emberrel foglalja el Csáktornyát és Légrádot. Zrínyi és Frangepán Ferenc Kristóf elhatározták, hogy egyenesen Bécsbe mennek, és kegyelemre megadják magukat, annál is inkább, mert Borkovics és Forstelli azon ígéretet hozták magukkal, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha megadják magukat, hisz Zrínyi János túszként már Bécsben volt. Csáktornyáról 1670. április 13-án éjjel távoztak, Frangepán Katalin és leánya ott maradt. Zrínyit és Frangepánt a bécsújhelyi börtönbe csukták.
Zrínyi hősként, félelem nélkül halt meg.
Frangepán Katalin megőrült és 1673 november 16-án halt meg a grazi zárdában." Wikipédia