"A kisfiú csodálkozva pillantott a teáskannára, amelynek födelét mind
magasabbra emelte föl a gőz, végül bodzavirág üde, fehér ernyője habzott
ki belőle; karcsú ágak sarjadtak ki mellette, nőttek, nyúltak, még a
kanna csőréből is; szétágaztak, összefonódtak, gyönyörű bodzabokorrá
terebélyesedtek; aztán fává sudarasodott a bokor, ágai ráhajoltak a
kisfiú ágyára, félretolták a függönyöket - hogy virult, hogy illatozott a
csodálatos fa! Nyájas arcú öregasszony üldögélt az ágak sűrűjében;
különös ruhája zöld volt, mint a bodza levele, és fehér bodzavirágok
díszítették - nem tudta az ember, kelméből varrták, vagy élő lombból és
virágból."
Imádom! Ismerős a kép :) :)
VálaszTörlésAni:)
VálaszTörlésOlyan szép, mint a mese:)
Dehiszen az, nem? :)
VálaszTörlésOzser:)
VálaszTörlésMert itt szép a kép is. Van amikor nem igazán tetszik az illusztráció:)
.-))
VálaszTörlésNekem is ez a kiadás van meg (valószínűleg)
Nagyon szeretem.
(most találtam a blogra, tetszik nagyon)
Vica:)
VálaszTörlésSzépek, és igazak a meséi. Részletes, de nem unalmas. Mint az élet. Örülök, hogy rám találtál! Köszönöm szépen:)