Dümmörgés

-Te nem szoktál hétfőn dolgozni, ugye?

-Csak minden második hétfőn. Válaszolom én.

Morr, morr....

Csak nekem van?

Egy olyan fiókom, amiben képtelen vagyok rendet tartani. Most akkor , nagy elhatározás! Kinyitom, belenézek. Mérőszalag, hajvágógép, ragasztó, töltők, hajcsat, zsinórok, valamiféle dobozka, szép, papírok, madzag, régi egér, jó, ezt kidobom, csokipapír, masszázs dobozka, könyvecske szép gondolatokkal, papírzsebkendő. Becsuktam. Narnia fiók. Így marad. Egy ideig. Amíg ki nem nyitom.

Mert kell a munka...

Amikor gyerekeid vannak, és a jövőjük tőled függ, akkor nem dönthetsz úgy, hogy ez neked nem tetszik, vagy ez neked derogál. Amíg nincs más, ez van. Ha a gyerekek kirepültek, akkor már megvalósíthatjuk önmagunkat.

KI a bolond, és ki a normális? Dümmörgés...

Az én kis munkahelyemen fura dolgok történnek. Bár lehet, hogy csak nekem fura. A nők, és férfiak közötti kapcsolatra értem. Mert nekik ez normális, sőt...aranyos, csak nekem nem az. Már arra is gondoltam, hogy bennem van a hiba? Mert ott van például Gy. aki, egy aranyos 50 éves nő. Viccből, szeretetből, teleszórják a haját liszttel, sajttal, filctollal bajuszt rajzolnak neki, leöntik paradicsommal, (már a jó ég tudja, mennyi pólót kellett kidobnia a kukába) "véletlenül" elszakad a pólója. Ő, pedig mindig mosolyog. Szorgalmas és kedves. A váltótársát nem szeretik, mert ő nem igazán tolerálja, az efféle vicceket. Sosem fogom megszokni. Túl kényes lennék?