Géza cigány. Nagyon szeretem. Anno a tudakozóban találkoztam vele először, diákmunkára jelentkezett. Abban az időben valamilyen "véletlen" okán nem volt cigány diákunk. Én oktattam, nálam vizsgázott. A vizsga előtt a kolléganőim szóltak, hogy buktassam meg. Kérdeztem, hogy ugyan már miért. Az volt a válasz, hogy olyan fura szaga van, olyan cigány szaga... Már miért lenne fura szaga? Fel voltam háborodva.
Géza akkor végzett a Művészeti Szakközépben, egy értelmes aranyos fiú volt. Természetesen sikerült a vizsgája. Akkoriban éjszakáztunk, és taxival mentünk haza. Nálam volt a csekk, ezért előbb mindenkit hazavittünk, én maradtam utolsónak. Géza is éjszakázott, és valami sötét, lepukkant helyre vittük, az volt az otthona.
Észrevétlenül beolvadt a közösségünkbe, megszerették. Esélyt kapott.
Ez a fiú annyit dolgozott, hogy minden szülői segítség nélkül kijutott Grazba, és ott tanult tovább. Pedig ez nagyon nagy szó, mert csak azt a diákot vették fel, akinek biztosított volt a megélhetése, tehát nem kellett attól tartani, hogy koldulni fog.
Géza jelenleg Franciaországban él, egy nagy zenekarban zenél, bejárta a világot, sok sok képet láttam róla. Boldog... lehet, hogy nem véletlenül nincs itthon.
Én ezeket a gyerekeket féltem most. Mert alapból elítélik őket, mert cigány, mert fura szaga van. És nem maradhatok csöndben, mert tudom, hogy "vétkesek közt cinkos aki néma".
Valóban van amikor félek a cigányoktól, de ugyanúgy félek a rossz arcú fehérektől is.Vagyis a gonosz emberektől félünk, bőrszíntől függetlenül.
