Egy gyerek kérdése...

A keresztelésről jutott eszembe.
-Anya, az a kisgyerek aki nincs megkeresztelve a pokolra kerül?
-A Bibliában ezt nem találhatod meg. Mert Jézus, nagyon szigorúan kiállt a gyerekek mellett. Azt mondta, szabadon idézve (bocsánat érte), hogy engedjétek hozzám őket. Nem voltak megkötései. Azt mondta legyünk olyanok mint a gyerekek. Akkor hogyan kerülhetnének pokolra!

Tanár...

Kedves nem hívhatom tanárnak, de mégis az.
De, nem tanár.
Csak azt hiszi, és van aki elhiszi.
Mert ezért kap fizetést.
De nem tanár.
Mert nem példa, csak rossz példa, elrettentő példa.
Mert fekvőbe rúg, üt, részegeskedik, megoszt, sunyi, és hazudik.
Szemtől szembe.
Mert jellemtelenül nevel.
S jellemtelenül tanítani szörnyű.
Mert a jellemtelen bomlaszt.
Sorsfintor.
Lecke.
S bár már egykor egy könyvben elhangzott.
Én nem akarok  diák lenni.
Mert bár "légy jó mindhalálig".
Azért Te mégis.
Ő pedig marad tanár, aki nem tanár.
Nem véletlenül húzódom vissza a világból.

Titkot mondok fiú...

Jogod van ahhoz, hogy elkerüld, aki Téged bánt. Bánthat Téged testileg, és bánthat Téged lelkileg. Tudod, néha a testi fájdalomnál jobban fáj a lelki, mert annak nincs külső nyoma. S bár külsőleg nem látszik, nehezebben gyógyul. A külső seb már régen bevarasodott, sőt el is tűnt, a belső még mindig vérzik és fáj. Ezért aki Téged bánt, kerüld el, ne nézz rá, ne beszélgess vele, ne gondolj rá. Keresd azokat akik szeretnek. Jogod van rá, hogy szabad légy. Nem vagy köteles azzal szóba állni, aki Téged kevésnek tart, önmagához képest. Ne legyél eszköz önnön egója megerősítésében. Szabadnak születtél fiú!

Gyermek...

Gyermeket csak akkor vállalj, ha végiggondolod, hogy ő nem azért születik meg, hogy úgy éljen, ahogy Te akarod. Ha erre gondoltál, akkor inkább maradj gyermek nélkül. Felesleges megszülnöd azért egy gyereket, hogy ne hagyd élni, úgy, ahogy ő szeretne. Inkább legyen egy kesztyűs bábod.

Vállalni önmagunkat...

Hajrá boldogság

Mi történik, amikor egyszer teljesen önmagunkat "adjuk" ? Amikor nincs megfelelés, hanem teljesen megmutatjuk az igazi arcunkat? Ha bevalljuk, hogy ezt meg ezt nem szeretem csinálni, ehhez meg ehhez nem értek, ilyen vagyok. Amikor, bár mindenki szörnyülködik és furán néz, de felhúzzuk azt a ruhát ami nekünk tetszik. Nem könnyű "másnak"lenni. Ugyanakkor felszabadító...

Külsőnk...

Minden ember, ha csak nem korosan kövér, vagy sovány, jól néz ki. Az emberek nagy része, inkább nők, mint férfiak, mégis valamihez hasonlítani akarnak. Valamihez, vagy valakihez, ami éppen az adott időszakban, mondjuk úgy, hogy trendi. Amit persze mások határoznak meg, véletlenül olyan emberek, akiknek anyagi érdekük fűződik a változáshoz, mert ebből élnek. A ruhák a csonti modelleken mutatnak szépen, a csontiságra egész iparág épül rá, mozgásközpontok, új étrendek, termékek. Csontinak lenni trendi. A táncosokat csodáljuk, mert olyan tündések, de mögötte egy életnyi önmegtartóztatás van. Nem lehet mindenki csonti, ez alkati kérdés.  Tényleg egyediek vagyunk, ha nem vagyunk elégedettek azzal a lénnyel aki a belsőnkben lakozik, hiába leszünk csontik, keresünk majd más hibát. Akkor tegyünk meg önmagunkkal dolgokat, ha jól érezzük magunkat közben. Akkor akár le is fogyhatunk, ésszerű határok között. Magunknak, ne másért, másokért. A mi testünk. Ha valaki csak ezért marad mellettünk, akkor menjen, mert semmi garancia nincs rá, hogy nem történik velünk valami más, arról nem is beszéltem, hogy mindenki megöregszik. A bőr ráncosodik, és akkor mi lesz? Értelmetlen felesleges beavatkozások sorozata, mert egy műtét mindig kockázatos. Éljünk inkább. Szalad az idő.

Nevelés...

Mi múlik rajtunk?
Sziszi és Dödi volt a mintagyerek.
Ha van egy alkalmazkodó, jól tanuló, sorból ki nem lógó gyereked. Akkor gond egy szál sem.
De, ha van egy nem éppen átlagos, akkor munka van.
Nekem Geri volt ilyen.
Sehová nem illett be, mindenhonnan kilógott.
Három évesen már folyékonyan olvasott.
Soha nem voltam az a fittizős szülő, ezért aztán nem is mondtuk senkinek.
Az óvodában kezdődött.
Tudtuk, hogy nem hiperaktív. De szeretik ma ezt a kifejezést !
Addig hordtuk ide oda, amíg meg nem találtuk azt az óvónőt, akivel együtt tudtunk működni.
Mert Gerike nem volt, az a tipikus jó gyerek. Nyüzsgött ezerrel, ötletei voltak, egy percre nem ült meg.
Az, hogy tud olvasni, úgy derült ki, hogy Irma nénit telefonhoz hívták a délutáni mese közben. Geri pedig nem bírta kivárni amíg visszajön, és hangosan folytatta a mesét ovistársainak.
(Voltak szabályaink, nem ők döntötték el, hogy kinek akarnak köszönni, hanem mindenkinek köszöntek, akinek én köszöntem. Nem Szia, hanem Csókolom. Nőknek, nálunk idősebbnek előre köszönünk. A mai napi jó köszönők.
A nőket tisztelni kell. Előreengedni, segíteni. A nő nem egy szexuális tárgy. Nem a külső alapján ítélni, megnézni mi van belül, nem baj ha szép, de buta ne legyen. Mert társat nem egy napra választunk.
A tanárt is tiszteljük, akkor is ha nem szeretjük. Mert ő a tanár. Igazságosság. Nem tűrtük a rasszizmust, nem tűrtük, hogy vagyoni helyzetük alapján soroljanak be embereket, barátokat, mindegy milyen vallású, csak jó ember legyen.)
A második iskolában találtuk meg azokat a tanárokat, akik tudták kezelni.
Ők úgy mondták, megharcolnak egymással, de működik.
A fegyelmezést rájuk bíztuk, nem sértődtünk meg, ha büntetésben volt, mert tudtuk, igazságosan döntenek.
Mi pedig kerestük mi az amit szeretnek. Vittük focira őket, Zeneiskolába jártak, Gerinek megtaláltuk a színházat, N. Szabó Sándort a mai napig áldjuk, nyugodjék békében, rendkívül elegánsan fegyelmezett, Geri tőle tanulta meg a színpadi beszédet, hogy még a hátsó sorban is lehet érteni, port nélkül is.
Mindegyik gyerek nagyon tehetséges volt hangszerben, de egyik sem választotta pályának, mi nem szóltunk bele.
Mottónk, keresd amit szeretsz, és azt tanuld.
És megtaláltuk! Geri egy helyen volt fegyelmezett, és szorgalmas, ez a hely a színház volt. Az, hogy amikor már nem kellett, elkezdte imádni a zongorát, az csak hab a tortán.
Mert mindenkinek meg van a hozzá illő kockája.
Az életünk róluk szólt, tényleg csak róluk. Megérte? Hát persze. Az életünk olyasmiről szóljon aminek értelme van.

Egy nő ma...

Dobd ki a tükröt...egyél jókat...élj...ne akarj máshoz hasonlítani...mert mindenkiből csak egy van.

Farim...

-Te mindent leírsz a blogodban?

-Nem.

-Miért?

-Mert vannak történetek amik csak rám tartoznak. Nem őrzöm, hanem belehajítom őket a feledésbe. Ha leírnám, megmaradnának. Így elenyésznek.

Farim...

A lélek sohasem lesz öreg, ezt előbb utóbb mindenki megtudja. Ne féljünk attól, hogy ezáltal nevetségessé válunk, mert csak az nevet rajtunk, aki nem ismeri ezt az érzést.

Új év...

Egy újabb szám...és elölről kezdődik, vagy inkább folytatódik minden.

Új év, egy újabb szám, mert mérjük az időt.

Mert mindent mérünk.

Akkor egy újabb év.

Valahol olvastam, hogy a sorsunk oly történés, ami bármit is teszünk bekövetkezik.

A sorsunk elől soha nem futhatunk el, amíg élünk.

Szeressünk élni.

Mert mivel élnünk kell, ezért sokkal jobb szeretni, mint nem szeretni. 

Jó lenne, ha minden így maradna...a pénz..meg ha jön, úgyis jön.

Inkább pénztelenség legyen a sorsom, mint szeretetlenség.

Sokat nevetni, szívből...örömöt adni, és kapni.

Gyereknek nyugalmat, biztonságot, puha szülői fészket.

Hontalannak egy kuckót, ahol lehajthatja a fejét,és forrón parázsló tüzet.

A magányosnak barátokat, akik megértik.

A harcosnak, mindannyian azok vagyunk, kitartást, erőt.

Minden napban találjunk valami szépet.

Reggelente akarjunk felkelni, és este békésen aludjunk el.
A kis gyufaárus lányt...lányokat...mert most is köztünk élnek...ne hagyjuk...

Így legyen.

Nagyon Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!

Valaki

Akarsz Valaki lenni?

Mit jelent, hogy Valaki?

Aki számít.

Akire odafigyelnek.

Már most is vagyok Valaki.

Amióta megszülettem.

Mindenki Valaki. 

Mi kell a boldogsághoz?

Akiket szeretek egészségesek legyenek, és szeressenek élni.
Meg úgy mindenki. Mert az lenne jó.
Otthon, ahol lehetünk. 

Tűzhely ami meleget ad, és főzhetek rajta.

A meleg nagyon fontos.
Ruha melybe betakarhatjuk testünk. Télen meleg ruha. Nem kell sok.
Világítás, ha nincs gyertya is megteszi.
Annyi jövedelem, hogy ezek meglegyenek.
A többi ráadás.
Sosem azt nézem, másnak mi adatott.
Mindig van, akinek több van.

Labor

Ma voltam a laborban. Azt hittem kettőig vannak, ezért csak úgy szépen kényelmesen. Át kellett araszolnom az épületen, megtaláltam a bejáratot. Szeretek bámészkodni. A kis ablaknál tábla közölte..."Kis türelmet!". Leültem, az ablakkal szemben. Jött egy bácsika, odaállt, beadta a papírjait. Én is odaálltam, biztos ott felejtették a táblát gondoltam. Közben jöttek újak, mögém álltak. Egyszer csak egy hang, "gyorsan-gyorsan adja" felkiáltással elvette a papírjaimat, kaptam sorszámot. Leültem. A mögöttem álló hölgyet már elhajtották, mert 11 óra van. Pont. Szegény egyfolytában azt mondta, akkor engem miért. Elkezdett sírni. Úgy mondtam volna, nem érdemes.

Behívtak. Kezemben táska, papírok, könyvem, mert mindenhová viszek. Kérdeztem hová pakolhatok. Katonás női hang. Sehová. Vizeletet hoztam? Nem. Pedig kellett volna!!! Rohanjak pisilni. Kezemben táska, papírok, könyv. Itt jött rá, hogy mégis csak le kell valahová pakolnom. Lecuccoltam, rohantam. Pohárba bele. Gyorsan adjam adjam!

Be futás a laborba. Észre sem vettem, már le is vették a vért. Judit Csodaországban, a laboros volt a Fehér nyuszi..."elkések, jajjjj elkések!". Nahát...Mondtam, azt hittem kettőig vannak. Ezt a hülyeséget ki mondta? Mondom, a háziorvosom. Ki a háziorvosom. Még a neve sem jutott eszembe hirtelen. Mondom, valamilyen Ilona. Mondom, biztos csak félreértettem. (Nem hiányzik, hogy felhívja!) A rengeteg mondom direkte:) van.

A madár

Nagyon melegen süt a nap. Bekucorodik egy bokor árnyékába, és töpreng.

-Hányadik bokrom is ez? A harmadik? Érdekes mindig azt hittem, ha továbbköltözök egy bokorral, majd jobb lesz. Eleinte jobb is volt. Aztán meg ugyanolyan lett. Most akkor megint költözzek? Bár lehet, hogy nekem kell változni, mert a bokor az csak bokor.

A ház (2)

 Itt vagyok  a kicsiny konyhában. Eltűnt az idő, tényleg csak a most van. Mezítláb vagyok. Ebbe a házba soha nem fogok cipővel belépni. Ez a hely a lelki megújulás, a tisztaság jelképe számomra. A hátam újból egyenes, a súly, amit oly hosszú idő óta cipelek, valahol útközben leszakadt rólam. Elvesztettem vagy szándékosan elhagytam, nem tudom.
Álldogálok, megérintem a terítőt. Csak az érzékszerveimmel kutakodok. Friss mészillatot érzek, összekeveredik a tulipán illattal. Mama tulipánjai jutnak eszembe. Lehet, hogy ez egy jel, hogy jó útra léptem. Lehet-e jel egy tulipán illata? Lehet. Jó jelként értelmezem, mert jó érzéssel tölt el.
Tapintok, szimatolok, látok, hallok. Például tücsköket, csendet. Hallom a csendet. nem az üres csendet, hanem a jó csendet.
Csak úgy vagyok. Gyakorlatias, cselekvő énem most pihen.
Lassan fordulok meg, mert van egy szoba is. Az ajtaja nyitva. Belépek. Nagy, két ajtós, öreg, barna szekrény, egy hármas tükrös vitrin, akár fésülködőasztal is lehet. Mindig szerettem volna. Nagy kettős ágy. Párnák, dunyhák, fehér huzatban, kilógnak egy picit a rájuk terített ágytakaró alól. Az ágy és az ablak között egyszerű rongyszőnyeg. Semmi, ami felesleges. Ágy, szekrény, a fésülködőasztalnak kinevezett vitrin ajándék.  Leülök az ágy szélére.
De jó.
Léptek, szuszogás, szőrös tappancsok puha hangja.
Áron jött utánam és a kutya. Körbejárták a házat és a kertet. Fekete ruhája sepri a kőpadlót, a kutya bejön a szobába, megszimatol mindent és leül a lábaim előtt. Áron marad  az ajtóban. A fejét egy kicsit előre kellene hajtania, ha be akarna lépni.
-Tényleg ezt akarod? - kérdezi.
-Ha elmentem, nem fogsz félni?
-Mitől?
-Attól, hogy egyedül leszel, mert mástól nemigen kell.
A házat mielőtt ideköltöztem... Már így gondolom, múlt időben. Ideköltöztem...  Nos a házat felújították. Nem a szó hagyományos értelmében. Minden maradt olyannak, amilyennek megépítették, kisebb változások történtek csak. Például a rácsok. Rácsok a pici ablakokra és a bejárati ajtóra is. A bejárati ajtó tulajdonképpen dupla ajtó. Két szárny. A külső és a belső ajtó között van az elhúzható rács. Este becsukom a külsőt, behúzom a rácsot, majd bezárom a belsőt. Dupla védelmi rendszer.
A kutya éjszakára a házban lesz. Így a legbiztosabb.
A kutya. Csak így hívom. Még nincs neve.
Endre hozta egy menhelyről. Hatalmas pásztorkutya-keverék.

...

A ház (1)

Belépek a házba. Meztelen talpam kőpadló hűsíti. A konyhában vagyok, mert a gangról mindjárt a konyhába. Kicsit félhomály van. A bal sarokban régi hokedlin egy vödör víz. Mellette egy zománcos pohár. Szemben velem a kopottacska öreg konyhaszekrény. Oldalt a sparhelt, most nem duruzsol. Alatta a tűzifa. A konyhaasztal  letakarva szőttes terítővel, közepén egyszerű dísztelen köcsögben tulipánok. Cirmosak. Illatosak. Az asztal körül fonott székek, ülőkéjükön párna. A konyha másik sarkában egy fémállványon nagy lavór tisztára súrolva. A konyhaszekrényben  gyertya, és este a sparhelt tüze míg el nem alszik, világít. 

...

Régi történet

Anyu mesélte.
Kislány volt még.
Két hosszú fonott copffal.
A földeken dolgoztak.
Amikor egy pillanatra megálltak szusszanni, Anyu meglátott egy repülőgépet, nézte-nézte... odapenderült a Mama elé s megkérdezte:
-Édesmama ha nekünk sok pénzünk lesz, akkor gyalog megyünk Pécsre?
-Gyalog megyünk mi szegényen is, nem kell ahhoz sok pénz.
Azt akarta mondani, hogy repülővel :)

Farim13 Az Anya szíve.

Tudod, bármit csinál is egy gyerek szereted, "mert vér a véredből és hús a húsodból". Nem tudod nem szeretni.
Stephen King: Végitélet című filmjében van egy számomra megrendítő jelenet.
Az énekes fiú, kopogtat az Anyja ajtaján. Az Anya azonnal rájön, hogy baj van. Kiderül, hogy a fiú felhalmozott sok sok adósságot. Megszidja a fiát. Nem helyesel, nem mondja azt, hogy nem baj. Később  így szól:- A régi  szobádban ellakhatsz.
Majd megöleli: -Isten hozott itthon Fiam.
Ki érti ezt meg? Egy másik Anya.

Farim12

A félelmeidről soha nem beszélsz. Azt hiszed ha hangos szavakkal kimondod őket, akkor megvalósulnak. Úgy gondolod a szavaknak teremtő erejük van. Mert... " kezdetben vala az ige".