Külsőnk...

Minden ember, ha csak nem korosan kövér, vagy sovány, jól néz ki. Az emberek nagy része, inkább nők, mint férfiak, mégis valamihez hasonlítani akarnak. Valamihez, vagy valakihez, ami éppen az adott időszakban, mondjuk úgy, hogy trendi. Amit persze mások határoznak meg, véletlenül olyan emberek, akiknek anyagi érdekük fűződik a változáshoz, mert ebből élnek. A ruhák a csonti modelleken mutatnak szépen, a csontiságra egész iparág épül rá, mozgásközpontok, új étrendek, termékek. Csontinak lenni trendi. A táncosokat csodáljuk, mert olyan tündések, de mögötte egy életnyi önmegtartóztatás van. Nem lehet mindenki csonti, ez alkati kérdés.  Tényleg egyediek vagyunk, ha nem vagyunk elégedettek azzal a lénnyel aki a belsőnkben lakozik, hiába leszünk csontik, keresünk majd más hibát. Akkor tegyünk meg önmagunkkal dolgokat, ha jól érezzük magunkat közben. Akkor akár le is fogyhatunk, ésszerű határok között. Magunknak, ne másért, másokért. A mi testünk. Ha valaki csak ezért marad mellettünk, akkor menjen, mert semmi garancia nincs rá, hogy nem történik velünk valami más, arról nem is beszéltem, hogy mindenki megöregszik. A bőr ráncosodik, és akkor mi lesz? Értelmetlen felesleges beavatkozások sorozata, mert egy műtét mindig kockázatos. Éljünk inkább. Szalad az idő.