Nevelés...

Mi múlik rajtunk?
Sziszi és Dödi volt a mintagyerek.
Ha van egy alkalmazkodó, jól tanuló, sorból ki nem lógó gyereked. Akkor gond egy szál sem.
De, ha van egy nem éppen átlagos, akkor munka van.
Nekem Geri volt ilyen.
Sehová nem illett be, mindenhonnan kilógott.
Három évesen már folyékonyan olvasott.
Soha nem voltam az a fittizős szülő, ezért aztán nem is mondtuk senkinek.
Az óvodában kezdődött.
Tudtuk, hogy nem hiperaktív. De szeretik ma ezt a kifejezést !
Addig hordtuk ide oda, amíg meg nem találtuk azt az óvónőt, akivel együtt tudtunk működni.
Mert Gerike nem volt, az a tipikus jó gyerek. Nyüzsgött ezerrel, ötletei voltak, egy percre nem ült meg.
Az, hogy tud olvasni, úgy derült ki, hogy Irma nénit telefonhoz hívták a délutáni mese közben. Geri pedig nem bírta kivárni amíg visszajön, és hangosan folytatta a mesét ovistársainak.
(Voltak szabályaink, nem ők döntötték el, hogy kinek akarnak köszönni, hanem mindenkinek köszöntek, akinek én köszöntem. Nem Szia, hanem Csókolom. Nőknek, nálunk idősebbnek előre köszönünk. A mai napi jó köszönők.
A nőket tisztelni kell. Előreengedni, segíteni. A nő nem egy szexuális tárgy. Nem a külső alapján ítélni, megnézni mi van belül, nem baj ha szép, de buta ne legyen. Mert társat nem egy napra választunk.
A tanárt is tiszteljük, akkor is ha nem szeretjük. Mert ő a tanár. Igazságosság. Nem tűrtük a rasszizmust, nem tűrtük, hogy vagyoni helyzetük alapján soroljanak be embereket, barátokat, mindegy milyen vallású, csak jó ember legyen.)
A második iskolában találtuk meg azokat a tanárokat, akik tudták kezelni.
Ők úgy mondták, megharcolnak egymással, de működik.
A fegyelmezést rájuk bíztuk, nem sértődtünk meg, ha büntetésben volt, mert tudtuk, igazságosan döntenek.
Mi pedig kerestük mi az amit szeretnek. Vittük focira őket, Zeneiskolába jártak, Gerinek megtaláltuk a színházat, N. Szabó Sándort a mai napig áldjuk, nyugodjék békében, rendkívül elegánsan fegyelmezett, Geri tőle tanulta meg a színpadi beszédet, hogy még a hátsó sorban is lehet érteni, port nélkül is.
Mindegyik gyerek nagyon tehetséges volt hangszerben, de egyik sem választotta pályának, mi nem szóltunk bele.
Mottónk, keresd amit szeretsz, és azt tanuld.
És megtaláltuk! Geri egy helyen volt fegyelmezett, és szorgalmas, ez a hely a színház volt. Az, hogy amikor már nem kellett, elkezdte imádni a zongorát, az csak hab a tortán.
Mert mindenkinek meg van a hozzá illő kockája.
Az életünk róluk szólt, tényleg csak róluk. Megérte? Hát persze. Az életünk olyasmiről szóljon aminek értelme van.