Ma voltam a laborban. Azt hittem kettőig vannak, ezért csak úgy szépen kényelmesen. Át kellett araszolnom az épületen, megtaláltam a bejáratot. Szeretek bámészkodni. A kis ablaknál tábla közölte..."Kis türelmet!". Leültem, az ablakkal szemben. Jött egy bácsika, odaállt, beadta a papírjait. Én is odaálltam, biztos ott felejtették a táblát gondoltam. Közben jöttek újak, mögém álltak. Egyszer csak egy hang, "gyorsan-gyorsan adja" felkiáltással elvette a papírjaimat, kaptam sorszámot. Leültem. A mögöttem álló hölgyet már elhajtották, mert 11 óra van. Pont. Szegény egyfolytában azt mondta, akkor engem miért. Elkezdett sírni. Úgy mondtam volna, nem érdemes.
Behívtak. Kezemben táska, papírok, könyvem, mert mindenhová viszek. Kérdeztem hová pakolhatok. Katonás női hang. Sehová. Vizeletet hoztam? Nem. Pedig kellett volna!!! Rohanjak pisilni. Kezemben táska, papírok, könyv. Itt jött rá, hogy mégis csak le kell valahová pakolnom. Lecuccoltam, rohantam. Pohárba bele. Gyorsan adjam adjam!
Be futás a laborba. Észre sem vettem, már le is vették a vért. Judit Csodaországban, a laboros volt a Fehér nyuszi..."elkések, jajjjj elkések!". Nahát...Mondtam, azt hittem kettőig vannak. Ezt a hülyeséget ki mondta? Mondom, a háziorvosom. Ki a háziorvosom. Még a neve sem jutott eszembe hirtelen. Mondom, valamilyen Ilona. Mondom, biztos csak félreértettem. (Nem hiányzik, hogy felhívja!) A rengeteg mondom direkte:) van.
Olvaslak, nézegetem a képeket... visszafelé. :-)))
VálaszTörlésVissza az időben:)
VálaszTörlésÚgyse rossz:) Néha magam is szeretek vissza felé utazni.:)
VálaszTörlésÚgy talán még érdekesebb is:)
VálaszTörlés