Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
"Inci, Finci és a kis Picurka Elindultak hosszú útra. Kristályfolyamon hajóztak, Míg tengerre futottak. "Hová mentek? Mit csinál... -
– Ez lelkem, az Emlékezés szigete. Idejössz el majd, ha nagy leszel, mindig idejössz, ha bajok érnek a világban. Ha megbántanak… ha megütne...
-
-Én nem tudok olvasni. -Akkor miért lapozgatja állandóan az újságot? -Nézem a képeket, és megpróbálom kitalálni, miről írhatnak. ( E...
Nem is tudom, ha én kérnék ilyen festményt, mit szeretnék, hogy rajta legyen...talán egy piros cseréptetős, fehér falú ház (réges régen, gyerekkoromban Nagymamám minden húsvét előtt körbemeszelte a házat, míg nem volt kőporozva....), körben rengeteg almafával és a háztól nem messze a kertben egy hatalmas diófa, aminek a koronájában olvas egy gyerek. Az a gyerek én voltam cirka 120 évvel ezelőtt :D
VálaszTörlésLátom magam előtt. :) Elveszett paradicsom? Bár nem, mert most is szép kis kerted van. :)
TörlésTényleg ilyen volt gyerekkoromban a házunk és környéke:) rengeteg almafa, udvarra hajló ágakkal, alatta lóca, nyáron mindig ott ültünk este. De az a diófa...azt sosem felejtem el, a diófa tetején/ lombkoronájában való olvasásokat :) jaaa, hogy miért ott? hogy Nagymamám ne lásson meg, mert akkor dolgozni kellett volna és nem olvashatok...az más kérdés, hogy utána jól leszidott, ha előkecmeregtem, de megérte akkor is :D
VálaszTörlésbocsánat, sokat beszélek - megint. Mindig :)
Jó volt olvasni. Én is falun szeretnék élni. Remélem ez valóra válik. Láttam magam előtt. :)
TörlésSzemléletesen írsz. :)
Törlés:)
VálaszTörlés