Az őrület fészke

Nagyon brutális film.
Megdöbbent, hogy egyes emberek milyen érzéketlenek és kegyetlenek, hogy többen vannak, jóval többen, mint a szelídek. Jó tudni, hogy mindig vannak, jóval kevesebben, akik egyszerűen jók, és akkor is küzdenek ha nincs esélyük a győzelemre, egyszerűen azért mert nem bírnak nem jónak lenni. Sötétség és világosság. A világ már csak így működik. Lehet, hogy kevesebben vannak, de egyetlen gyertya fénybe borítja a világot.
Hogy gyakran győz a rossz? Oly keveset tudunk a nagy egészről. Még a saját életünket sem látjuk át. Bulgakov írja, hogy az ember nem átallja azt mondani, hogy irányítja a sorsát, holott azt sem tudja a következő percet megéri e.

"Ezen a világon csak igazság és gonoszság van. Gyermekkorom óta figyelem a környezetem, és ez az első tény, amire rájöttem. Az emberek kivétel nélkül rossz emberekre és jó emberekre, erre a két fajtára oszlanak. Még az általános iskola apró világát is ez a két fajta alkotta. Hiába tűztem ki nagy célokat az osztály diákbizottságában, mindig ott volt az ellenség. Fel kell venni a harcot a gonosz ellen. Bár néha úgy tűnt, hogy az igazság vereséget szenved, de bármi történt is velem, én szívből boldog voltam. "Köszönöm". A szenvedőnek ezért az egy szaváért akárhányszor kiálltam volna mellette. Minden erőfeszítésre képes voltam ezért. És végül bebizonyítottam a magam igazát."