Dávid

Tegnap készítettük össze, a ruháit, meg úgy mindent, kért könyvet is, boldogan szaladgáltam le- föl, és ajánlottam a könyveket, melyek nekem anno nagy örömet okoztak. Kiderült, hogy majdnem mindegyiket olvasta már. Tetemes mennyiség. De, mikor? Esténként szépen csöndben, elalvás előtt. Nem is tudtam. Mert állandóan gép előtt láttam.
Szeretne macskát. A Botiéknak most van, mire hazajön, már valamelyiket el lehet hozni.
Hajnalban "felraktuk" a buszra.
Nem jellemző ránk a vallásos megnyilvánulás, főleg hangosan nem, csak úgy magunkban.
De most muszáj volt kimondanom hangosan: -"Isten áldjon". (Észrevétlenül megérintettem a homlokát.)
Mert olyan messze lesz. A legkisebb fiú az Óperenciás tengeren túl.