"Anélkül, hogy tagadnánk a tényt: a jó emberismerethez- mint mindenhez a világon- kell bizonyos speciális érzék vagy tehetség, ám azt is hangsúlyoznunk kell, hogy más emberek megbízható megismerése bizonyos szintig megtanulható.
Éppen annyira, amennyire mindenki megtanulhat rajzolni vagy muzsikálni.
Mások megismerésének legnagyobb akadálya hiányos vagy torzított önismeretünk. Belső állapotainkat akarva-akaratlanul mindig átvisszük a külvilágra, önmagunkhoz való viszonyunk meghatározza másokhoz való kapcsolatunkat is.
Az önmegismerés és ezen keresztül mások megismerésének legnagyobb akadálya a félelem és a hiúság. Sokszor nem szívesen vesszük tudomásul, hogy milyenek vagyunk a valóságban. Indulatosak leszünk, ha a külvilág leleplez minket. Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van a "lelki zsákunkban". Pedig a zsákot akkor is visszük, ha nem nézünk bele.
Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzést adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúziónkat támogatókat,akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét." Popper Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése