2012. júl. 9.

Szomorú és üt

Ez a kép szíven ütött. Mert tényleg itt vannak, és mintha nem lennének. Megoldás nincs, de mégis megmarkolta a szívem, és a közöny. A saját közönyöm, a mások közönye, meg úgy az egész, ami nem is lehet ésszel felfogni...Tudna e változtatni? Tudna...csak valami mélységes mély sötét világban létezik. Mondhatjuk, hogy ezekért az emberekért hozták létre a szociális munkások közösségét. A "Csodás álmok jönnek" című film jutott eszembe, a valóságunkat tényleg mi alkotjuk meg, és önnön kívülről látszó képünk, a lelkiállapotunkat tükrözi akár anyagi helyzetünkön keresztül is?

2 megjegyzés:

  1. A filmet nem láttam, de nagyon le tud hangolni, ha ilyesmit látok.
    Nem tudom, hogy kell egy ilyen helyzetet kezelni, nem tudom, lehet-e egy ilyen helyzetet jól kezelni. Állandó harcban állok a lelkiismeretemmel. Hiszem, hogy nem megoldás, ha pénzt dobunk oda neki,... de hátha mégis kisegíti átmenetileg a bajból. Ez a dilemmám.
    S pont erre aspirálnak, a lelkiismeretünkre azok, akik a közterületeken koldulnak.
    Olyan nehéz megítélni, ki az, aki valóban bajban van, és valóban nincs más lehetősége.

    VálaszTörlés
  2. Az az én problémám is, hogy nem igazán tudom ezeket a helyzeteket kezelni, ki az akinek, és ki az akinek nem, de ha nem, mi alapján szelektálunk.:( Van egy nagyon jó blog, amelynek az írója ezen a területen dolgozik.
    http://szocialismunkas.freeblog.hu/
    Nagyon jó bejegyzései vannak.

    VálaszTörlés

Újra

Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...