Lassan a végére érek Frank Schätzing könyvének, és szomorúan kell tudomásul vennem, hogy bolygónk legnagyobb problémája az ember. Az ember, akit Isten a saját képmására teremtett. Nélkülünk a bolygó tökéletesen működne. Mi vagyunk azok akik átlépik a szabályokat. Valóban olyanok vagyunk, mint valami kártékony vírus.
Tönkretesszük a légkört, kihalásra ítélünk fajokat, megmérgezzük a vizet, szinte mindent amihez csak hozzáérünk. Ez szörnyen hangzik, attól még igaz. Ezeket a naponta előforduló természeti tragédiákat nem mutatja esténként a média. Persze beledughatom a fejem a homokba, és mondhatom, hogy én nem vagyok ilyen, de ez nem igaz.
Mert én is részese vagyok. A hallgatásommal, a passzivitásommal, azzal, hogy tudok róla, de nem teszek semmit. Mert bizony elkapcsoltam a televíziót, amikor bálnák öldöklését mutatták, mert ugye megzavarta "érzékeny" lelkemet, olyan véres...nem tudok utána aludni. Nem menthetem fel magam azzal, hogy de én itt csak egy apróság vagyok, mert ez túl kényelmes. Azért jutottunk el idáig. Mert a sok kicsi "apróság" hallgat.
Nem szaladhatok tovább, mint Micimackó "Trallala, trallala, pritty pratty prütty".
Az a legszörnyűbb, hogy Schätzing nem túloz.
"A Föld nevű ökoszisztémának az ember mint peremjelenség csak egyvalamit hozott: egy csomó gondot."
Mert én is részese vagyok. A hallgatásommal, a passzivitásommal, azzal, hogy tudok róla, de nem teszek semmit. Mert bizony elkapcsoltam a televíziót, amikor bálnák öldöklését mutatták, mert ugye megzavarta "érzékeny" lelkemet, olyan véres...nem tudok utána aludni. Nem menthetem fel magam azzal, hogy de én itt csak egy apróság vagyok, mert ez túl kényelmes. Azért jutottunk el idáig. Mert a sok kicsi "apróság" hallgat.
Nem szaladhatok tovább, mint Micimackó "Trallala, trallala, pritty pratty prütty".
Az a legszörnyűbb, hogy Schätzing nem túloz.
"A Föld nevű ökoszisztémának az ember mint peremjelenség csak egyvalamit hozott: egy csomó gondot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése