Temetőben.

Mert otthagytak a temetőben.
Kettő temetés volt egymás után.
Hőség.
Apuval és a húgom.
Elsőnek Apu tesóját temettük.
Hosszú lassú séta a sírig.
Másodszor a régi szomszéd néni.
A ravatalozóban már roskadoztam.
Valahogy kibírtam.
Kijöttünk, lerogytam az első padra.
Nem bírok tovább menni.
Apu mondta, szálljak fel egy buszra.
Kinéztem.
A temető kapuján át.
Látszott a buszmegálló.
A levegő remegett a hőségtől.
Nem tudok buszra várni, aztán esetleg a buszon állni, és még haza is gyalogolni.
Felhívom az Istvánt.
Jöjjön értem.
Akkor jó.
Puszi.
Otthagytak.
Mert már elindultak a többiek a sírhoz.
Meg Laci bátyjánál tor is lesz.
Ültem a padon.
Árnyékban.
István jött.
Kikúsztam a kocsihoz.
Azóta sem hívtak, hogy mi történt.
Gondolták, mire visszaértek, és már nem voltam a padon...akkor minden rendben.
Vicces.