"Napjaim itt a Vihar utcában, a hazátlan, otthontalan szolgaságban így telnek. Nem panaszképpen említem ezt, hogy szolgaság. Ha mást nem, azt, hogy milyen külső helyzetben vagyok, megtanultam türelemmel elviselni. Reggel a jéghideg szobában ébredek, Kató mellett, aki beteg, s aki álmait mondja el. Néha én is álmodok. Reggel a ,,szorongás,, és a ,,félelem,, és a ,,görcs,, kínoz. Félek a naptól és a sorstól. A felkelést elodázom. Szeretnék aznap tiszta maradni. Mély imák csírája lappang bennem. A rolettát felhúzom. Cigarettázom. Aztán öltözöm rongyaimba, a szomszéd meleg szobában reggelizek levest. Munka: szennyes munka, háziszolga vagyok, fát vágok, ganajt hordok, szutyok közepette. Ma van első világos napom, hogy értelmem s szellemem éled. Állandóan éhes vagyok. Valamit szeretnék enni, amitől jóllakok. Mit? Édes tésztát: lekváros mákos barátfülét bő zsírral. Milyen szégyenletes kívánság. Ebéd. Néha lopva egy kis olvasás, Platón: Parmenidest, Kharmidest olvastam. " Hamvas Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése