Már zártunk, csendesen számolgattam, a tulaj helyettese volt a főnök. Megjelent az ajtóban a rovarirtó, akire szükség van, és aki csak zárás után tud jönni, és ezért milyen érdekes, még pénzt is kér. A helyettes eme épületes, költői mondatokkal fogadta, emelt hangerővel, ez azt jelenti, hogy ordítva. Idézem:
-Hogy a jó k...va élet..., a Z....-nak, (ő a tulaj) mindig más fa....val veri a csalánt...mert miért nem akkor amikor ő van, tele van a fa...a az egésszel, A Z. egy nagy ge...a pi...ba az egésszel.
Hosszan hosszan, ordít, ordít, káromkodik, káromkodik, rovarirtó zavartan heherészik. Majd osonkodva végzi a munkáját, és szerényen elkéri szolgáltatásának az árát.
Hamvas jutott eszembe, ki lehet bírni, mert én melegben vagyok, és nem is vagyok éhes. Meg ezek szerint ha itt vagyok, erre valamiért nekem szükségem van.
Huhh...Ez meredek. Erről nagymamám mondása jutott eszembe: csak a tehetetlen ember káromkodik. Ez az illető duplán gyenge (jellem).
VálaszTörlésTriplán:(
VálaszTörlésAnyám is ezt mondta. Én meg, ha csúnyán beszélek, mindig erre gondolok. De ettől nem könnyebb.
VálaszTörlésTudod, nem az a bajom, hogy kimond egyet-egyet, hanem, hogy ilyenkor csak ezek a szavak hagyják el a száját. Órákon keresztül.
VálaszTörlés