Dödi meghozta...

A következők...:)))

"A szerző annyi anya- és gyermeksorsot, annyi terhességet és szülést mutat be izgalmas dokumentumregényében, amennyit egyhónapos kórházi tartózkodása alatt sorstársként megfigyelhetett. A dán írónő megrendítő élményanyag részesévé tesz bennünket, miközben egyszerű, őszinte szavakkal beszél az élet legmegrázóbb, és egyben legtermészetesebb jelenségéről, a gyermek világra jöveteléről, a szülésről, amely az asszonysors diadala. A koppenhágai városi kórház kórtermeiben, szülőszobáiban az emberi erőfeszítés példájának volt tanúja, általa könnyes szemmel, szinte családtagként érdekelve követhetjük figyelemmel az anyák és téli gyerekeik sorsát…" Forrás: Moly

"Hiába a tizennyolc nyitott fiók az íróasztalon, hogyha egyetlenegy zárva. Legelőször mindig azt akarjuk kinyitni, legvégül azzal szembesülünk, hogy nincs hozzá kulcsunk. Nicole Krauss regényének író hősnője több mint huszonöt éven át dolgozik ennél az eredetileg csak kölcsön kapott íróasztalnál. Miközben sikeres könyveit írja, talán csak sejti, hogy a fiók mélyén titkos szöveg lapul. Mígnem egy nap valaki visszakéri magának az íróasztalt. De visszakaphatjuk-e múltunkat?

A Nagy Palota szövevényes, évtizedeket és kontinenseket átszelő története, katartikus sorsmozaikja ettől az asztaltól indul el. Így jutunk el a hetvenes évek alternatív New York-i értelmiségi miliőjétől az 1944-es Budapestig, a közelmúlt multikulturális Londonjától Pinochet Chiléjén át a sejtelmes Izraelig. A tárgyak története mindig emberek története is. Az emberek története hazugságok története. A tárgyak vajon tudnak hazudni? Az embereknek ebben a könyvben tárgyakba kapaszkodva kell visszatalálniuk a személyes emlékeikhez. A tizenkilencedik fiókhoz. Erre az emlékmunkára utal a regény bibliai címe is. "Olyan tökéletes lesz a Palota emléke, hogy lényegében maga válik eredetivé." Fülszöveg

"Mi lenne – kérdi Nicole Krauss –, ha valaki egy szép napon arra ébredne, hogy mindent elfelejtett? Samson Greene-re Las Vegas mellett, a sivatagban találnak rá. Egy cseresznye nagyságú daganat miatt nem emlékszik semmire. Műtét után visszatér a gyerekkora, de tovább semmi. Samson New Yorkba utazik, hogy ismeretlen feleségével, ismeretlen tanári állásával, ismeretlen életével újra megismerkedjen. Új élete ismét nagyot fordul, amikor memória-kísérletre hívja egy titokzatos tudós. Krauss regényében egy elveszett lélek sorsa lépésről lépésre alakul sci-fivé, hogy segítségével az emlékezetről, emlékeinkről tudjunk meg valami újat. 

A szerelem története szerzőjének első regénye." Forrás: Moly

„Egy nap megkerülte a házat, és a szemembe nézett. A héten mindennap láttalak idekint, és mindenki tudja, hogy egész nap engem nézel az iskolában, úgyhogy ha van valami, amit el akarsz mondani, miért nem mondod meg egyszerűen a szemembe ahelyett, hogy itt leselkednél, mint egy bűnöző? Átgondoltam a lehetőségeimet. Vagy elmenekülök, és többet nem megyek iskolába se, talán még az országból is elmegyek potyautasként egy Ausztráliába tartó hajón. Vagy egy életem, egy halálom, vallomást teszek. A válasz egyértelmű volt: megyek Ausztráliába. Már ki is nyitottam a számat, hogy örökre elköszönjek. Csakhogy. Ehelyett azt mondtam: Azt akarom kérdezni, hogy leszel- e a feleségem? Az arca semmit nem árult el. De mégis. A szemében ugyanaz a fény gyulladt, mint amikor kivette a hegedűt a tokjából. Eltelt egy lassú perc. Vadul meredtünk egymásra. Majd gondolkozom, mondta végül, és visszamasírozott a házba. Hallottam, ahogy bevágódik az ajtó. Aztán egy pillanat múlva az E dalra tanított anyám első taktusait, Dvoráktól. Úgyhogy ha nem is mondott igent, ettől fogva tudtam, hogy van remény. ” Forrás: Moly

"Jean-Jacques, egy pénzügyi tanácsadó cég alkalmazottja, nyolc év után unni kezdi szépséges feleségét, Claire-t, és szenvedélyes viszonyba bonyolódik az erotikus köztes térből kibontakozó Sonia nevű gyakornokkal. Nem sejti, hogy a neje átlát ügyefogyott alakoskodásán, és titokban magándetektívvel, a kórosan félénk Igorral figyelteti. Egy könyörtelenül kötelező, örökkévalóságnak tűnő családi ebéd végén jön az érzelmi sokk, Claire nem túl tragikus mozdulattal, egyszerűen csak szép lassan feláll és határozott léptekkel elindul a függőágyban vegetáló, fincsi ebédtől eltelt, tunya férjurához, és valami különös felsőbbrendűséggel közli: „Elhagylak.”

Jean-Jacques szerelmi szenvedélyét rögvest lehűti a váratlan fordulat, kétségbeesésében magándetektívvel, Ibànnal keresteti a köddé vált asszonyt. Claire először a gátlásos Igor karjaiban keres vigasztalást, de egy rövid berlini utazás után ráébred, hogy nem szereti igazán. Mindeközben Ibàn kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy a keresett személy Igornak, kollégájának és egyben az unokatestvérének a barátnője, akibe ráadásul ő is beleszeretett.

A válás felé sodródó pár kapcsolatát végül a két idealista magánnyomozó próbálja megóvni – Claire boldogsága mindenekfelett! –, és hogy a házasság pokol vagy maga a földi mennyország, s hogy mi a teendő boldogság esetén? Ki tudja…"  Fülszöveg