Hajléktalan lét...

Egyre több blogban olvasok, erről a nem kicsi problémáról.

Van aki sajnálja őket, van aki haragszik rájuk.

Manapság már nem olyan nagyon nehéz hajléktalanná válni.

Gondoljunk csak a bebukott hitelekre.

A városunkban van olyan utca, ahol szinte minden harmadik ház eladó.

Megjegyezendő...nagyon jó környéken.

A hajléktalan lét, ha civilizált akar maradni az illető, hihetetlen szervezettséget igényel.

Az alvás megszervezése.

A reggeli felkelés, a toalett....mosakodás, öltözködés,egyebek...keresni egy nyilvános illemhelyet...a ruha tárolása...szatyorban...tisztálkodási szerek...cipő tisztítása...mosás...ezek egy idő után megoldhatatlanok. 

Az élet egy szatyorban...a napközben lét...egy padon...folyamatosan menni...

A szállókról nem sok jót hallani, no nem a szociális munkások miatt, hanem a hajléktalan létnek farkastörvényei vannak. Volt olyan szoc. munkás ismerősünk, aki mivel összetűzésbe került az egyik fő hajléktalannal, úgy menekült ki a szállóról.

A mindennapi táplálék megszerzése.

Munkakeresésről nem nagyon tudunk beszélni, mert az ugyebár még egy rendezett életet élő honpolgárnak is majdnem, hogy lehetetlen.

Akik foglalkoztatják mégis őket, alja munkákra, éhbérért. Amiből nem lehet egy új életet felépíteni. Nagyon erős belső igény szükségeltetik ahhoz, hogy ebben az életformában civilizáltak tudjunk maradni.

Valahol olvastam, hogy a szegény és a gazdag azért nem jönnek ki egymással, mert a gazdag úgy érzi, a szegény kapni akar tőle, a szegény meg nem érti a gazdag miért nem ad.

Úgy tűnik, mintha József Attila korszakába másznánk vissza. Mert, hogy nem előre megyünk, az egyszer biztos.
Böjte Csaba szívemből szól. Mert érthetetlen a több milliós bankszámla, amikor már annyi a pénz, hogy elkölteni lehetetlen, miért nem használják fel valami értelmes célra. Böjte Csaba azt mondja: "adni jó". Talán nem lenne annyi depressziós, kiégett vagyonos ember ha megtapasztalnák, ezt az érzést. Örök probléma ez? Persze, majdnem egy idős az emberiséggel.