Hogyha elfogyott a tél vizű hó
Hogyha tavaszt hoz a bő vizű tó,
És ha fenn az égen madarat látsz.
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
Hogyha hallod őket énekelni,
Hogyha látod őket elrepülni,
És ha látod őket visszatérni,
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
Ne bántsd, ó, ne a madarakat!
Engedd, hogy hangjuk messze szálljon,
Ó, a hangjuk messze szálljon.
És ők mondják el nekünk, azt hogy boldogok leszünk,
És azt, hogy nem soká, de mégis élhetünk.
Hogyha madárcsapat száll előtted,
Mint a kisgyermekek kergetőznek,
Vagy, ha megbújnak egy eresz alatt.
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
Hogyha tavaszt hoz a bő vizű tó,
És ha fenn az égen madarat látsz.
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
Hogyha hallod őket énekelni,
Hogyha látod őket elrepülni,
És ha látod őket visszatérni,
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
Ne bántsd, ó, ne a madarakat!
Engedd, hogy hangjuk messze szálljon,
Ó, a hangjuk messze szálljon.
És ők mondják el nekünk, azt hogy boldogok leszünk,
És azt, hogy nem soká, de mégis élhetünk.
Hogyha madárcsapat száll előtted,
Mint a kisgyermekek kergetőznek,
Vagy, ha megbújnak egy eresz alatt.
Mindig örvendj vele, igen örvendj vele!
S. Nagy István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése