2013. jan. 10.

Változás...átértékelés...felismerés...


"A műtét után még inkább felerősödött bennem ez az érzés. Úgy akartam az egyedüllétet, hogy közben nem éreztem magányosnak magam. Előtte pörgős, magát nagyon fontosnak ítélő, örökké autóval rohangáló, zsúfolt határidőnaplókkal hadonászó nő voltam. A műtét után lelassult a világ. Nekem is le kellett lassulnom: akkor mentem, ha vittek, és csak akkor mozdultam, ha nagyon kellett, különben tótágasra állt minden. De műtéti heg nem maradt, az orvos olyan finom munkát végzett, hogy semmi nem látszik, a kiemelt koponyacsont helyét speciális hálóval fedte, leheletfinom öltésekkel varrt. Nincs heg, nincs torzulás... és ma már csak néha téved oda a kezem.
Három hétig kellett várni a szövettanra és az az idő émelyítően hosszú is lehetett volna és fájdalommal, kétségekkel teli. De nem ilyen volt. Nem volt rossz a várakozás. Akkor már nem volt bennem türelmetlenség, elindult egy változás, és én egészen más színekben kezdtem látni a világot.
És aztán megjött a szövettan, és kiderült, hogy van remény, hogy élhetek tovább, de én ezt úgy éreztem, és ma is úgy érzem: ez a sípszó utáni hosszabbítás. Előtte nem voltam tudatában annak, hogy véges az idő, azóta igen, és minden tartalommal és szeretettel teli pillanatért hálás vagyok.
De végleg kigyomláltam, kirostáltam az életemből az üres, felszínes kapcsolatokat, hiszen megtanultam, hogy a kevés is elég, de az a kettő, aki fontos, ott legyen, amikor baj van. A többi nem számít, a többi úgyis elillan, nem vállal, nincs jelen.
Persze azt is tudom, miért jött ez a betegség, miért kellett szembenéznem a halállal, hiszen éppen előtte volt egy olyan időszak az életemben, amikor túl alacsonyra becsültem a puszta élet értékét és értelmét. Most már megbecsülöm. Előtte is foglalkoztatott a szellemi fejlődés, a különböző szellemi utak kínálta tanulás. Azóta viszont folyamatosan "úton vagyok", folyton keresek, folyton tanulok.
Idén karácsonykor, pontosan 24-én indulok a lányommal Indiába. Egy spirituális központ a cél: tanítás és tanulás."  Forrás: Kassai Timi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Újra

Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...