Mert a tél nem adja magát könnyen...

"Ha hajnalonként vagy alkonyattal havat hord a szél az utakon, és zúzmarás ágak kopogtatnak az ablakomon, fészket ver gondolataim közé az egyedüllét vágya. Ilyenkor öreg házban szeretnék lakni, messze néző domboldalon. A kályhában pattogna a tűz, és kis madár szállna az ablakdeszkára. Megkopogtatná az ablakot, és eszembe juttatná a rég elfeledett verset: Itt a tél, fúj a szél, zörgeti az ágat, fütyörész, dudorász szomorú nótákat..." Fekete István