Nagyon keveset beszélnek erről... December 2.–án egy baszk atléta Iván Fernández Anaya egy nemzetközi versenyen vett részt Navarre, Burlada városában. Második volt, lemaradva néhány méterrel Abel Mutai mögött aki bronzérmes volt a Londoni Olimpián a 3000 méteres akadályfutásban. Ahogy a célegyenesbe értek, meglátta a kenyai futót -a verseny egyértelmű győztesét- aki tévedésből megállt 10 méterrel a célvonal előtt, mert azt hitte, hogy áthaladt már felette.
Fernández Anaya gyorsan felzárkózott, de ahelyett hogy kihasználta volna Mutai tévedését és elszáguldva mellette egy valószínűtlen győzelmet arasson, inkább mögötte maradt, és mutogatással elvezette a kenyait a célig és hagyta elsőként átlépni.
Ivan Fernandez Anaya egy tehetséges 24 éves baszk futó aki előtt nagy jövő áll a verseny után azt nyilatkozta, „Még ha el is mondták volna, hogy ha megnyerem a versenyt akkor helyet kapok a spanyol csapatban az Európai Bajnokságokra, akkor sem cselekedtem volna másként. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb nevet szereztem magamnak azzal, hogy azt tettem amit, mintha megnyertem volna a versenyt. Fontos dolog ez a mai világban, látva azt ahogy a dolgok vannak a körökben, a fociban, az atlétikában, a társadalomban, a politikában, ahol szinte semmi sem számít, az őszinteség egy ilyen példája jól jön.”
Az interview elején azt mondta: „Sajnálatos, hogy szinte semmit sem mondtak erről a gesztusról. ez szégyen. Véleményem szerint jó lenne a gyerekeknek ezt elmagyarázni, hogy megtanulják, hogy a sport az nem az amit a TV-ben látnak, nem csak agresszív rúgásokból, bekiabálásokból, és az ellenfélnek a középső ujjunk felmutatásából áll...”
Le a kalappal előtte...
VálaszTörlés