Ma felmondott R. Reggel szólt. Nagyon megbántam, hogy odavittem hozzánk, A. helyére. Nem számítottam rá, hogy nem fognak vele beszélni, hogy mindenfélét hazudoznak róla, (nem végzi el a munkáját, hogy lassú). Ami a legjobban megdöbbentett az az értelmiségi kolléganő reakciója volt, (most már értem miért nálunk dolgozik.)
A leggusztustalanabb a stílus volt. R. egy nagy, testes nő. De! Nő.
Műszak végén ezt a beszélgetést hallgattam végig, már ha ezt beszélgetésnek lehet nevezni.
Azt mondja az egyik fiú R-nek: -Tudod, Te nem is csubakka vagy, hanem malamut, így fogunk ezután hívni. Saját bunkó elmésségén harsányan röhögve. A többiek vele vihorásztak. Mit tudott volna erre mondani. Nem tudtam reagálni. Nem lesz egy kellemes, könnyen felejthető emlék.
Z. kérdezte, hogy tudok e valaki ismerőst. Meg sem tudom védeni, ha nem vagyok ott. Nem tudom ki fog jönni, mert ide barát, rokon nem jöhet, így is nehéz odafigyelni a kiskapukra, mert ugye a haverok falaznak egymásnak.
Én nagydarab vagyok, de még sosem találkoztam ilyesfajta hozzáállással... Ha főnök lennék, minden így gondolkodót elküldenék a cégtől... Gondolkodjon így otthon.
VálaszTörlésTudod, ez nagyon kemény világ. Évek kellettek hozzá, hogy ne hördüljek fel percenként. Nincsen hagyományos erkölcsi rendszer. Ha valaki utadba áll, vagy hazudsz róla valamit, vagy addig piszkálod, partnereket mindig találva hozzá, amíg önként el nem megy. :( Megvédeni... ha önmagát nem tudja, lehetetlenség.
TörlésJajj! Egy érzékenyebb lelkű embernek (mint Te is) nagyon nehéz lehet az ilyen helyzeteket megélni/kezelni. Nem irigyellek :(
VálaszTörlésBízom abban, hogy a legrosszindulatúbbak előbb-utóbb elmennek. Tudod, azt mondják, a malmok lassan de biztosan őrölnek. :(
Törlés