"Egyszer egy király - mikor még gyermek volt - éjszakára kinn rekedt az erdőben. Bolyongása közben egy látomás látogatta meg. Egy kelyhet pillantott meg a világosságban. A Szent Grált az isteni kegyelem jelképét. De a király ekkor már gőgös és elhivalkodott volt, és csak a hatalom jelképét látta benne. S úgy érezte, hogy elég erős ahhoz, hogy az övé legyen. Ezért utána nyúlt a kehelynek, de az eltűnt, a tűz viszont alaposan összeégette a kezét. Ahogy a király megöregedett sebei úgy mélyültek a kezén és már nem tudott szeretni és szeretetet elfogadni. Egyszer az öreg király magányosan ült a palotában, s egy bolond tévedt arra. Találkozott a magányos királlyal, de ő csak egy bús öregembert látott. Megkérdezte őt:
Miért búsulsz?
Mire a király azt felelte:
Szomjas vagyok és innák egy pohár vizet.
A bolond átnyújtotta a pohár tiszta vizet a királynak. Aki, amint megitta a vizet, begyógyultak a kezén a sebei, és megpillantotta kezében a Szent Grált, amit egész életében keresett.
Hol találtad meg? - kérdezte a bolondtól.
Én csak azt láttam, hogy szomjas vagy és inni adtam neked. - felelte a bolond." Forrás: http://www.inf.unideb.hu
Miért búsulsz?
Mire a király azt felelte:
Szomjas vagyok és innák egy pohár vizet.
A bolond átnyújtotta a pohár tiszta vizet a királynak. Aki, amint megitta a vizet, begyógyultak a kezén a sebei, és megpillantotta kezében a Szent Grált, amit egész életében keresett.
Hol találtad meg? - kérdezte a bolondtól.
Én csak azt láttam, hogy szomjas vagy és inni adtam neked. - felelte a bolond." Forrás: http://www.inf.unideb.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése