Ugyanazok az elvek...Úm-napisti...

„Úm-napisti” tanácsaiból

„...Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval,
okkal nyisd föl a szád, mint drágaköveket,
melyeknek értéket épp ritkaságuk ád!

Sértőt, gyalázkodót messzire elkerülj,
s magad se szólj soha félvállról senkihez!

Ne tégy rosszat ellenségeddel!
Rossz tett helyébe jót cselekedjél!
Ellenségeid iránt irgalmas légy!

Igazságos légy még azok iránt is,
akik bántanak és szorongatnak!
Ám hadd örvendjenek csak fölötte azon,
hogy te a rosszat jóval fizetted vissza!

Soha ne járj a rosszak tanácsán!

Halld meg a szíved súgásait:
gőgösen fölöttük állván, őket meg ne vessed, -
ott fönn az isten, istenük, haragszik,
Samas haragszik - bízd csak rá a bosszút!

Kenyeret szelj az éhezőnek,
bort ölts a szomjúhozónak,
a szűkölködőt fölruházzad,
tiszteld az alamizsna-kérőt -
ott fönn az isten, istene, örvend,
Samas örvend - jóval fizet a jóért!

Segíts a segítséget-kérőn,
tégy jót mindig-örökké!

Szolgáidat túlságosan meg ne terheld!

Mocskos beszéddel szádat meg ne fertőzd:
tiszta legyen szavad, gondolatod!
Gonoszt ne szólj soha senkiről:
csak szépet és jót, bárki kérdez is!

Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy:
a felrobogó szókat tanuld meg visszafogni!...”

(Gilgames - Az agyagtáblák üzenete, Magyar Helikon,
1963, 116-118. l., fordította: Rákos Sándor)