Ispánki Béla könyvét olvasom. Ráébresztett, hogy nem Istenre kell haragudni a szolgái miatt, mert a papok is emberek. Közölük is sokan vannak akik saját kényelmüket előbbre tartják. Végtelenül alázatos embert ismerek meg a sorokból. Nagyon finoman, sohasem bántón kritizál, inkább csak felsorol. Megdöbbent a hite. Szenvedéseiért egy pillanatra sem okolja Istent, sohasem dühös rá. Mert azt írja, van ez a földi világunk, és van egy másik. Ez nem éppen tökéletes, ez ilyen. A mi dolgunk, hogy legjobb tudásunk szerint éljünk, még akkor is ha nem értjük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Újra
Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...
-
"Inci, Finci és a kis Picurka Elindultak hosszú útra. Kristályfolyamon hajóztak, Míg tengerre futottak. "Hová mentek? Mit csinál...
-
– Ez lelkem, az Emlékezés szigete. Idejössz el majd, ha nagy leszel, mindig idejössz, ha bajok érnek a világban. Ha megbántanak… ha megütne...
-
-Én nem tudok olvasni. -Akkor miért lapozgatja állandóan az újságot? -Nézem a képeket, és megpróbálom kitalálni, miről írhatnak. ( E...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése