Amikor először találkoztam felnőtt intézettissel, teljesen megdöbbentem.
Vettem magamnak ennivalót, kiraktam magam mellé.
-Hoztad? Adsz?
Nem is várta meg a válaszomat, kivette, ette, kínálgatta.
Csak néztem.
De, soha nem egyedül ette meg, akit csak látott, kérdezte tőle:
-Kérsz?
Később, megismerve, rájöttem, neki ez természetes. Nem volt soha semmi, ami az övé. Vagy elvették tőle a nagyobbak, az erősebbek. Minden "közös" volt.
A nevelése, olyan volt amilyen, mert sokan nem olyanok mint Katici . Milyen jó lenne, ha ő lenne az a kivétel, aki erősíti a szabályt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése