"A boldogsággal is így vagyunk. Az ember
a boldogságra van teremtve: hogyan is lehetne valaki boldogtalan,
ha a boldogságról semmi fogalma nincs és nem is
vágyakozik utána? És mikor boldognak érezzük
magunkat, mit kívánunk? Nem csupán azt, hogy
folytatódjon az az esemény, amely boldogságot szerzett
nekünk, hanem hogy boldogságunk állapotának
ténye tartson örökké, bármi is idézte
elő. Van tehát valami bennünk, amely több a
testünknél, amely a boldogságra való szüntelen
vágyakozás. Ezt nevezik a hívő emberek - és
sokan mások -léleknek." Yves de Boisredon atya és Hervé-Marie Catta
2014. máj. 20.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Újra
Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...
-
"Inci, Finci és a kis Picurka Elindultak hosszú útra. Kristályfolyamon hajóztak, Míg tengerre futottak. "Hová mentek? Mit csinál...
-
Faji megkülönböztetés avagy (kék szem kontra barna szem, esetünkben cigány kontra magyar) A kísérlet"Kezdeményezésünk alapját Jane Elliott amerikai tanítónő kutatásai nyújtották. Elliott a feketék és a fehérek közötti nagyfokú...
-
Mindenkiben van érdekes vonás, az ember sorsa bolygó-sors, de más, mindegyik egy külön lét, önmaga, s nincs bolygó, melyhez hasonlí...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése