Ha majd Judit is tizennégy éve tanít

"Sok év múlva majd arra is ráébred, hogy az ilyen közepes gyerek mind titok. A jó nem, a buta sem, a lusta elégséges sem, mert az, ha valami felrázza, majd csak nekikezd a tanulásnak, ha meg olyan rossz szellemi képességgel jött a világra, hogy a lelkét kiteszi, akkor se lesz belőle sokkal jobb, szintén megfejthető képlet, nem titok, nem. A kitűnő, a jeles még kevésbé; ha máskülönben bírja ésszel, a jó is nekilendül, ha sokat zargatják, az sem igényel különös fejtörést. Ha majd Judit is tizennégy éve tanít, rá fog jönni, hogy a jeles meg a kettes tanuló között tulajdonképpen csak minőségi különbség van, mint ahogy típus tekintetében a kitűnő meg az elégtelen hasonlítanak leginkább egymáshoz. Titok csak egyetlen van, a közepes gyerek, a jó meg a rossz határán. Ha nem volna más dolga, éveken át csak a közepeseket tanulmányozná, hogy lehetne belőlük jót vagy jelest nevelni. A közepes helyzete olyan, hogy megoldhatja egyetlen lökés, ha az embernek sikerül eltalálnia azt a pontot, ahonnan megbillentheti. Ha jól billenti, jobb fele dől, ha rosszul, akkor balra, vagy nem mozdul semerre. De minden közepesnek titka van, kinek ilyen, kinek olyan."Szabó Magda