Szeretett házi manónk, most az esernyőt vitte el. Ez alkalommal nem adott vissza helyette semmit. Mindent feltúrtam, közben mondogattam magamban...megtalálom,megtalálom...de sehol semmi. Most várhatok, amíg eláll. Öröm, hogy megérkezett kedves rakoncátlan szélbarátom, huhog, sivít, átrohan a lakáson.
Régen a manónkról verset is írtam. Íme...
Rezső a házi manó
Házunknak van egy manója, de ezt senki sem tudja,
a szekrényben lakik, és soha semmi gondja.
Csak én tudom,hogy milyen,mert én sokszor látom,
nekem a Manó az igazi barátom.
Mikor találkozunk, senki nincs a házban,
akkor beszélgetünk,nevetgélünk bátran.
Mert ő nagyon vidám, mindig megvigasztal,
ha szomorú vagyok, vagy úgy érzem, hogy baj van.
Rezső nagyon magas, hórihorgas fajta,
színes a ruhája, a mamája varrta.
Manóéknál ha kicsit nagyok lesznek,
el kell költözniük, új házat keresnek.
Örülök, hogy itt van,s így van játszótársam,
ha tanulnom kell, addig körbejár a házban.
Zoknikat szed össze, a szekrénybe viszi,
S Anya a zoknikat, bosszúsan,hiába keresi.
Saját szerzemény
Nahát! Neked saját különbejáratú házi manód van? (Aki nem összetévesztendő Dezsővel, a bogárral :DD) Lehet, hogy nekem is, csak nem tudok róla? No, ezután majd odafigyelek jobban :)
VálaszTörlésAranyos a versike! Milyen sokoldalú vagy Judit! :)
Bizony saját manó! Eltüntető manó.:)
VálaszTörlésKöszönöm. :)
Nagyon aranyos versike.... Jó neked, hogy van egy manód! Eltüntető.... olyan lehet, hogy nekem is van, majd körülnézek. :)
VálaszTörlésSzerintem... mindenkinek van. :)
VálaszTörlés