Szél

A napot látjuk... az esőt, a hópihéket látjuk... a szelet csak érezzük.

Eduard Mörike: Dal a szélről
 
Szeleburdi, susogó szél!
Ott és itt!
a hazádról mesél!

Gyermekem! Időn és tereken
járjuk a végtelent,
szállunk a világon át,
tűrjük a kérdések hadát,
hol torpanunk meg, mely tengernél,
vashídnál,
vagy akár az ég csengő hadánál,
de nem tudják meg soha!
Ki tudja azt megmondani!
-Tovább! Föl ne tartson senki!
Jönnek utánunk bátyjaink,
tőlük kérdezd, ők társaink!De nincs megállás, nyugalom!
Időzés távoli tájakon!
Tudja valaki hol a szerelem hona?
Fürge gyermek, a Szerelemszél,
gyors és eleven,
sose nyugszik, nem szól, nem beszél,
csak átrohan szenvtelen a szíveken.
De nekünk is rohannunk kell, tovább, tovább,
erdőkön és mezőkön át,
Köszönjük világ minden kincsedet,
áldott gyermekem, ég veled!