Viktor Frankl (osztrák neurológus és pszichiáter) könyvében olvastam, szabadon fogom idézni, hogy az életet túl lehet élni, és túl is kell. Koncentrációs táborba vitték, mint fogoly, ott aztán bőven volt lehetősége "tanulmányozni" az emberi viselkedést mind két oldalról.
Azt írja, s ez szerintem igaz is, mert már miért ne lenne? Hogy az ember minden körülményhez tud alkalmazkodni, ha akar. Szabadulása után, a jelenlétében koncentrációs táborokban fekvő rabokról készített fotókat nézegettek, az egyik fotót nézve hosszan szörnyülködtek. A képen csont sovány, férfiak feküdtek szorosan egymás mellett az "ágyakon", kicsit felemelkedve, belenézve a fényképezőgépbe. Frankl megnézte, és azt mondta: " Ez nem is olyan borzasztó. Itt valószínűleg kifejezetten jól érezték magukat. Nem vitték őket munkára, fekhettek, és viszonylag melegben voltak. Igen, itt a képen megragadott pillanatban ők jól vannak. Mi ilyenkor pihentünk."
Mert a táborokban is nevettek, ott is volt humor, és vicces helyzetek. Az ember túlélő típus.
Ha statisztikát készítenének, akkor a túlélők többségének volt humorérzéke, és a leglehetetlenebb helyzetekben is talált valami nevetnivalót. A nevetés minden körülmények között gyógyszer, a lélek gyógyszere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése