2013. dec. 8.


5 megjegyzés:

  1. :)
    Látszik, hogy nyomot hagyott benned a vasutas múlt :)

    VálaszTörlés
  2. Katici:)
    Nagyon. Séta közben ilyeneket szoktam kérdezgetni.
    -Menjünk le az állomásra?
    -Minek?
    -Csak úgy, nézelődni.
    Órákig el tudok bámészkodni a peronon álldogálva, vagy padon ücsörögve...közben egyfolytában irigylem a hangosbemondót. Mert, "akit a mozdony füstje megcsapott".

    VálaszTörlés
  3. Hm...mi minden tud az emberben nyomot hagyni! :)

    VálaszTörlés
  4. Ozser:)
    Elfelejteni nem lehet, mert varázsa volt. A sötét állomásépületnek, a bakterházakban nyaralásoknak, amikor éjszaka elrobognak a vonatok, és remeg az ágy, a legjobbakat mindig akkor aludtam. A balatoni nyaralásoknál igyekeztem úgy választani nyaralót, hogy a sínek mellett legyen, mindig kiálltam és kiállok, amikor elhalad egy egy vonat, sosem bánom, ha lezárt sorompó mögött kell várakozni, még sorolhatnám, a pályaudvarok illata, zörejei, a vasutasok egyenruhái, a kalapácsos emberek, amikor indítják a mozdonyokat...

    VálaszTörlés

Újra

Tegnap az Eset nem jött be. Egyszerűen nem jött be. Igaz az Esetnével beüzente, hogy kicsit késik. A kicsitből egész nap lett, és akkor már ...