Felnőttünk?

Vannak munkakörök, melyek arról szólnak, hogy szakaszosan van munka. Reggel két három órán keresztül, aztán rövid szünet, ilyenkor semmi nincs, aztán megint hajtás. Valamint vannak főnökök akik ezt nem igazán tudják elfogadni. Állandóan sürögjön-forogjon nekik az ember fia akkor is, ha nincs akkor éppen mit. Ezért aztán szerencsétlen alkalmazott rohangál össze-vissza, mert ugye nahát, nehogy kikapjon. 

A minap történt, hogy az egyik férfiú hosszasan csavargatott, egy kilincset. Odaért a másik. Megkérdezte.

-Te mit csinálsz? 
-Semmit, csak mintha szerelném.

-Segítsek?

-Ez az én kilincsem. Én találtam. Te, keress magadnak mást.

Gyerekek maradtunk, akik felnőttet játszanak. Bár ez esetben a beosztottak, inkább kényszerből.