Mint közönyös idegent...

"Mint közönyös idegent,
úgy érzem a végtelent.
Valahol egy gyermek sír,
és semmi se jó, ami hír.

Oly sok a szenvedés,
a jóindulat kevés,
az ostobasággal szemben védtelen.

Világra jövünk valahol,
és az élet néha pokol.
Ha valahol létezel
mondd, miért tűröd el?

Békét adj, Uram, kérlek
háborgó szívemnek,
Békét és reménységet,
a megszületendő gyereknek.

Hallom a híreket,
nézem a képeket,
mért kell, hogy így legyen, ó Istenem?

Annyi a szenvedés,
és a segítség kevés.
Ha valahol létezel,
mondd, miért tűröd el?

Békét adj, Uram, kérlek
A háborgó szíveknek,
Békét és reménységet,
minden ártatlan gyereknek.

Békét és reménységet,
békét a világnak,
Békét és reménységet,
az ember ennyit csak kívánhat." 
részlet Bródy János