Rémusz bácsi meséi...

"- Mesélj! - kérte a Kisfiú mindennap Anyát és Anya mesélt is, késő szürkületig, míg csak Apa haza nem érkezett.

Hanem egy napon így szólt Anya:
- Nem tudok több mesét. Amit tudtam, már mind elmondtam.
- De azért mégis mesélj! - felelte a Kisfiú.
- Igazán nem jut az eszembe semmi, nagyon sajnálom - rázta a fejét Anya. - Miért nem játszol inkább valamit?
Alig egy-két család lakott a környéken, azok sem valami közel. De nem az volt a baj, hogy messze laktak, hanem az, hogy az egyiknek túl kicsi volt a gyereke, a másiknak túl nagy: játszópajtásnak egy sem való.
- Miért nem játszol valamit? - kérdezte még egyszer Anya.
- Nekem sem jut az eszembe semmi - mondta a Kisfiú. - Mesélj!
- Még a vacsora sincs kész - magyarázta Anya. - Sok dolgom van.
- Csak a kezeddel főzöl - mondta a Kisfiú. - A szájaddal azért mesélhetsz.
- Ebben igazad van - felelte Anya. - De hát mit csináljak? Kifogytam a meséből.
Hanem egyszerre eszébe jutott valami:
- Tudod mit? Menj el Rémusz bácsihoz. Ha szépen megkéred, talán mond neked egy mesét.
- Rémusz bácsi tud mesélni? - kérdezte a Kisfiú.
Egy kicsit csodálkozott, mert eddig Anya mindig egészen másért küldte az öreg négerhez. Például hogy jöjjön, foldozza meg a tetőt, amelyről a szél letépte a zsindelyt. Vagy hogy tapassza ki a kályhát. Vagy hogy seperje ki az istállót. Favágáshoz is értett Rémusz bácsi, cipőjavításhoz is, asztalossághoz is - de hogy meséléshez is ért, erről most hallott először a Kisfiú.
Ezért kérdezte meglepetten:
- Rémusz bácsi tud mesélni?
- De még mennyire! - válaszolta Anya. - Nekem is ő mesélt, valamikor régen. 

 

- Jó - mondta a Kisfiú. - Akkor megyek.
Nem kellett messzire mennie, csak éppen ki a kertből, azután jobbra, a pajta mellett le a dűlőútra, és már ott is volt.
Rémusz bácsi egy kis deszkakunyhóban lakott. Az ajtó megcsikordult, amikor a Kisfiú belépett."  Joel Chandler: (részlet) Rémusz bácsi meséi