"Úgy volt ez azelőtt, se víz, se legelő,
Se nem út, csak egyre sűrű sötét erdő.
De mikor elvesztem, mégis meglelt engem,
Felvetett a vállára, s úgy vitt haza engem.
A szívem már nem fáj,
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár.
Mert mikor elestem, ő felemelt engem,
Se nem út, csak egyre sűrű sötét erdő.
De mikor elvesztem, mégis meglelt engem,
Felvetett a vállára, s úgy vitt haza engem.
A szívem már nem fáj,
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár.
Mert mikor elestem, ő felemelt engem,
Magához szorított, soha el nem enged.
A szívem már nem fáj,
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár.
Van egy hely valahol,
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár."
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár.
Van egy hely valahol,
Van pásztor, van egy nyáj,
Van akol, van, ahol otthon legyek immár."
van...
VálaszTörlésOrsi:)
VálaszTörlésÁrnyékból, a fénybe.
És most hogy van? :-)
VálaszTörlésMost van a Pásztor. :)
VálaszTörlésa rajz Borsos Miklós alkotása:)
VálaszTörlésOzser:)
VálaszTörlésEgyszerű, és éppen ezáltal "ütős". Az eszmei mondanivaló, a hangulata...él a kép.
Ahogy mondod. :-)
VálaszTörlésOzser:)
VálaszTörlésJól látjuk. :)