"Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők szerint az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra. A világ élelmiszer termelése és elosztása katasztrofális szintre jutott. 5 percenként hal éhen egy gyermek a világban.
Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb, mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszer-termelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb, mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel, mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat?
Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
Egyre megdöbbentők az adatok, melyek révén bepillantást nyerhetünk az EU nemkívánatos jelenségei, kulisszái mögé is, miért is jutottunk idáig. A válasz evidens és egyértelmű, „Megesszük a világot”, mely egyben, - bárki számára nyilvánvaló -, az emberi kultúra végét is jelenti. Game over.
Megesszük a világot. Úgy is megfogalmazhatnánk azonban ezt az olvasatában igen egyszerű mondatot, hogy a multinacionális vállalatok akarják a világot megetetni velünk. Vajon miért is? Természetesen nem másért, hanem csakis az extraprofitért.
A multik uralni akarják vállalataik révén a világot.
Mire is képes a XXI. század embere, pontosabban a giganagyvállalatok vezetői. Ha akarnak, akár át is gázolhatnak államokon, társadalmakon, kormányokon, akár az egész emberiségen is."Forrás: http://greenfo.hu
Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb, mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszer-termelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb, mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel, mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat?
Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?
Egyre megdöbbentők az adatok, melyek révén bepillantást nyerhetünk az EU nemkívánatos jelenségei, kulisszái mögé is, miért is jutottunk idáig. A válasz evidens és egyértelmű, „Megesszük a világot”, mely egyben, - bárki számára nyilvánvaló -, az emberi kultúra végét is jelenti. Game over.
Megesszük a világot. Úgy is megfogalmazhatnánk azonban ezt az olvasatában igen egyszerű mondatot, hogy a multinacionális vállalatok akarják a világot megetetni velünk. Vajon miért is? Természetesen nem másért, hanem csakis az extraprofitért.
A multik uralni akarják vállalataik révén a világot.
Mire is képes a XXI. század embere, pontosabban a giganagyvállalatok vezetői. Ha akarnak, akár át is gázolhatnak államokon, társadalmakon, kormányokon, akár az egész emberiségen is."Forrás: http://greenfo.hu
Nem is tudom, mit írhatnék erre? Szomorú vagy elkeserítő ez az egész?
VálaszTörlésÉn küzdök, harcolok ellene, a de gyerekeim azt mondják, nem vagyok normális, nekik megfelel az a szemét, amit vesznek a boltokban.
Pedig azt hiszem van kiút, például ez is, termeld meg magadnak, amire szükséged van, vagy legalábbis azt, amit tudsz... Én azt gondolom, itt még világméretű összefogásra sincs szükség... a kis ember is tud ellene tenni.
Chanson:)
VálaszTörlésÚgy érzem, csak valakinek el kellene kezdeni. Az biztos, hogy karizmatikusnak kellene lennie, nagy elhivatottsággal. Mert gondoljunk bele, Hitler mekkora lett, akkor egy olyan ember aki még jóra is használná a hatalmát, milyen nagy dolgokat tehetne? Vagy...jóval kevesebben vannak a jók? A magyar gazdálkodás a béka segge alatt. A falusiak nagy része a városba jár dolgozni. Háztáji gazdálkodás szinte alig, pedig példa van rá, olvasok ilyen blogokat. Mi régebben megpróbáltunk faluban venni gyümölcsöt, zöldséget, azt mondták a gazdák, így nem merik eladni, mert feljelenti őket a szomszéd. :(
Van igazságotok abban amiről beszéltek. De az is igaz hogy élve az ország nem egy területén azt láttam és tapasztaltam hogy meg van a lehetőség majd mindenkinek a választásra hogy mit vegyen meg.
VálaszTörlésÉn elég öreg vagyok már de még ilyennel nem találkoztam hogy valaki ne merje eladni azt amit termel. Már persze ha olyan az a termés. Ráadásul én eddig akárhol éltem Pestet kivéve - mindenhol voltak és vannak házak ahol termelnek ezt azt! hogy van hely ahol nem adják el az azért van mert saját célra termeli.
Mi az a sok "szemét"? Persze akad! Rá van írva hogy ezt vedd meg?
Nem! Nem értek egyet azzal hogy a magyar gazdálkodás a béka segge alatt! Szerintem kezd lábadozni nem is kicsit! csak azt hiszem sokan nem elég tájékozottak ez ügyben. Azt nem állítom hogy minden oké és szárnyalunk. De én azt láttam és tapasztaltam mivel elég járatos vagyok mezzőgazdasági dolgokban. Valami alakul.
Ahol lakom az elmaradt helységek közé tartozik! Sok szempontból!
De mégis van a faluban olyan hogy saját húsbolt! Ahol a zsírtól a füstölt áruig mindent megkaphatsz! Tejtermék árusító helyek nem is egy! És rengeteg lehetősége van még ezen túl is a faluban amit ha valaki meg akar csinálni, megtudja. Pedig ez csak egy 700 lelket számláló kis falu. A nagy "Multikhoz" TE....o és egyebekhez szinte csak liszt, cukor, mosószerért és más egyébb műszaki és ruházati cikkekért járnak az emberek.
Ozser:) Az eladással kapcsolatban, azt magyarázták, hogy számlát kellene adniuk.
VálaszTörlésA városban, azt veszed meg, ami olcsóbb. Nincs ráírva, de azt vesszük. Mert enni kell. (Tej, hús, zöldség, pékárú) Nálunk a csarnokban, a termelőktől drágábban vesszük, az árak általában egységesek, ezért a megyünk a multikhoz. A lábadozás a mi megyénkben nem igazán látszik, talán mert a paraszti gazdálkodások elsorvadtak, újrakezdéshez, valamicske pénz kellene. Oka lehet az is, hogy anno a fiatalok nem akartak gazdálkodni, mindenki a városba ment dolgozni, kiesett egy generáció, sokan eladták a telkeket, szülői házakat. Persze vannak, "tehetősebb" falvak is...az én anyukám, egy úgynevezett, úgy mondták, "sváb" faluból származott, ők most is talpon vannak, az életszínvonal kifejezetten jó. Tegyük hozzá, szorgalmasak nagyon, valamint a német rokonok évenkénti látogatása sokat segített. Abban is igazad van, hogy nem ástam magam bele mélyebben ebbe a "témába", csak azt írom, amit magam körül, látok-hallok. Mi nem tudunk termelni, még erkély sincs. Vesszük, amit kapunk.
De a cikk, nem erről ír. Ahol a kenyeret gyártják éheznek, és a minden 5-ik, ha csak nem túlzás, borzasztó. Ez pedig azt jelenti, hogy valami nagy baj van. Már a minden huszadik perc is.
Öt évig éltem Baranyában, az Ormánságban. Volt, van némi rálátásom a témára. (még élénken emlékszem az Uránvárosi piacra) Igaz ez a 90-es évek elején volt! Természetesen a városlakóknál más a helyzet, Vidéken meg a fiatalság is más módon keresi a lehetőségeit. Valóban sok minden múlik pénzen és talán az akaraton és hozzáálláson is. Minden szavaddal egyetértek amúgy, főleg amit az utolsó soraidban írsz! De ez "Más" téma viszont nagyon súlyos és elszomorító probléma!
VálaszTörlésOzser:)
VálaszTörlésAmit nem tudok megérteni, kevés ember embertömegek fölött uralkodik, holott ugye számszakilag...és mégis. Félelem?