"A puszta azonban nem ilyen. Szépsége egyszerű; az, a mi a tengeré: a
végtelenség. Nincs semmi, a mi a láthatár szélét kicsipkézze,
mindenfelől csorba nélkül borul reá az égbolt. A szem csak annyira lát,
mint a hajó födeléről: itt a víz, ott a vetés és fű zöldellő hullámit.
Itt-ott egy város vagy falu tornya, mint távoli hajó árboca, mered ég
felé.
De mi hát a puszta? Elpusztult falu; a legtöbb esetben az.
Járjátok be a pusztaságokat, sok helyen meglelitek az egykori templom
romjait, vagy a helyet, melyről elmondják az öregek: itt állott a
templom valaha; nyissátok fel a történet lapjait, s megtanuljátok, hogy a
hol ma puszták vannak, ott valaha hasonló elnevezés alatt virágzó
község volt." Forrás: Hoitsy Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése