Tündérek...

"Magyarországon a Csallóköz (régi nevén aranykert) állt ilyen tündérjárási hírben. Tündérkisasszonyok itt fésülték aranyhajukat s elhullatták a szálaikat a folyóba. Most is vannak, a kik ott aranymosásból élnek. A vízi tündérekhez sokféle rege fűződik, a mi a földi emberek és a vízlakók közötti szerelem körül forog; némelyik egészen naiv, s magán viseli népies eredetének jellegét, mint a Perecz folyóból a városba bejáró zöld emberke meséje. Nevük egy régi emlék szerint: vízi hüvelvények”. Egy ilyen tengeri kisasszonyról szóló monda különös költői becscsel bír. A királyfinak kell őt megváltani eredeti rút szörnyalakjából. A végzetnőtől kilenc arany vesszőt kap; a hányszor eggyel ráüt a vízi tündérre, az mindig kiugrik egy-egy bőréből. A nyolcadiknál a leány könyörög, esdekel, hogy ne üsse többet. De a királyfi nem hajt rá s a kilencedik vesszővel is rásújt. Ekkor aztán tündéri szépsége egész bűbájában támad eléje, s szabadítójának feleségévé lesz. Ha így nem tett volna a királyfi, őt magát is békává varázsolta volna." Forrás: Takács Zoltán