"Megesik, hogy az ember séta közben megáll az út szélén, még azt is elfelejti, hová megy, és elmerülten szemlél egy apró részletet. Egy darabkát a tájból. Egy foltot a könyv lapján. Megakad a szemünk holmi semmiségen, ami aztán hirtelen összeroppant, és szétszór bennünket a szélrózsa minden irányában, majd lassanként visszaad az életnek. Továbbsétálunk, visszazökkenünk az időbe. Valami mégis történt. Egy pillangó megingat, megtántorít bennünket, aztán továbbszáll. Talán egy parányi darabkát magával visz belőlünk, hosszan utánanézünk kitárt szárnyának. Egyszerre könnyűnek és nehéznek érezzük magunkat, továbbmegyünk." Carole Martinez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése